A hibás kanál

Képzeljünk el egy kanalat. Legyen mondjuk akkora, mint egy átlagos evőkanál, amelyhez hasonlót mindenki látott már. Van neki szépen ívelt, kézbe illő nyele, fejének kis homorulata kellemesen simul az emberi ajak vonalához. Anyaga rozsdamentes, könnyen tisztán tartható, fényes, ezüstös csillogása evésre csábít. Megvan a súlya, a mérete, tartós, praktikus és esztétikus darab, amit jó kézbe venni, jó használni.

Igen ám, de van egy kis bökkenő. A levesbe merítve fenti kanalat, nem kis bosszúság ér minket. A kanál feje hibás! Nem kicsit, nagyon! Levesevésre teljességgel alkalmatlan! Bár a leves kimerésére szolgáló kis homorulat megvan benne, úgy tűnik, ennek a kanálnak a tervezője soha nem evett még kanállal, mert a kanál fejét három hosszú, keskeny bevágás teszi alkalmatlanná a folyadék megtartására. A leves, amit kimernénk vele, azonnal távozik is belőle ezeken a bevágásokon keresztül. Idegesítő, bosszantó, frusztráló alkalmatlanság!

S ha mindez nem lenne elég idegtépő, ráadásul ennek a kanálnak tüskéi vannak!!! A bevágások által létrehozott négy kis különálló kanálvéget az őrült tervező még ki is hegyezte! De hiszen ez szúr! Bök! Egy óvatlan pillanatban akár fel is sértheti, meg is sebezheti az ember száját, vagy más testrészét, amelyhez nem kellő körültekintéssel közelít vele! Mire gondolhatott, aki ezt a korcs kanalat kitalálta?! Van róla egyáltalán fogalma, mire való egy kanál?!

Vagy... esetleg... a kezünkben tartott eszköz nem is egy használhatatlanul hibás kanál, hanem egy tökéletes villa, és nem benne van a hiba, hanem abban, aki levest próbál enni vele...?

A brat nem egy hibás szub, hanem egy maga módján, teljesen más módon tökéletes társ - annak, aki tudja, hogy mi módon közelítsen hozzá és hogyan bánjon vele. Nem kell és nem is lehet "betörni", "megszelídíteni", "átnevelni", "jó kanalat" faragni belőle.

Jó dolog a kanál kedves kis legömbölyítettsége, a villa pedig lehet, hogy szúr, bök, de aki szereti a jóféle húsokat, vagy éppen csak a tésztát akarja feltekerni, nemigen lesz meg hosszú távon villa nélkül. Egyik sem értékesebb vagy értéktelenebb a másiknál, egyszerűen csak más a kettő, és más módon kell kézbe venni, hogy akként működhessen, amire és ahogyan megalkották.