Régi bölcsességek

Olvasom egy adatlapon a több száz éves bölcsességet, miszerint "az asszony verve jó". Emberünk ki is fejti, hogy az ő értelmezésében ez azt jelenti, hogy... és már el is jutunk a konyháig, és hogy az asszonynak hol is van igazából a Jóisten által kijelölt helye.

Nos, mint gyakorló asszonyverő és veleszületett domináns hajlamokkal sújtott férfi, hadd tegyem ezt egy kicsit helyre, a magam bárdolatlan módja helyett egy még régebbi, kb. kétezer éves bölcsességgel, néhány, drága szerelmem (a sorsát megadóan tűrő, vert asszony) által inspirált gondolattal kiegészítve.

"Amint az egy­ház en­ge­del­mes­ke­dik Krisz­tus­nak, úgy en­ge­del­mes­ked­je­nek az asszo­nyok is a fér­jük­nek min­den­ben. Fér­fi­ak! Úgy sze­res­sé­tek fe­le­sé­ge­te­ket, aho­gyan Krisz­tus is sze­ret­te az egy­há­zat, és ön­ma­gát adta érte." (Pál levele az efézusbeliekhez 5, 24-25)

Azt gondolom, az idézett hely magáért beszél. Az ominózus fővérdom csak azt az egyetlen dolgot felejti el megemlíteni, hogy ő maga mit is adna bele ebbe a reménybeli kapcsolatba. Tenyerén fogja hordozni azt a "jó asszonyt"? Királynőként fog bánni vele amúgy két fenekelés között? Életét, anyagi és lelki javait az ő boldogításának szenteli? A csillagokat is lehozza neki az égről, de ha az asszony mégis menni akar, szeretettel elengedi? Védelmezi őt, de nem tekinti tulajdonának, és meghagyja az önállóságát, tiszteletben tartja a határait, megóvja emberi méltóságát? Mert ha ezekre a kérdésekre igen a válasz, ezt a fontos információt nem ártana megemlíteni az asszonyi kötelességek taglalása mellett. Ha nem, akkor viszont egy ilyen kapcsolat nem kapcsolat, hanem btk-s tényállás, és nem biztos, hogy a "virágozzék minden virág" elvet követve szó nélkül kellene elmennünk mellette.