Eszembe jutottál

"Folyton eszembe jutsz, Úrnőm. Egész nap rád gondolok." - a hangodban szenvedély bujkál.

"Legközelebb jelezd, ha eszedbe jutok." 

"Örömmel. Hívjalak fel, Úrnőm, vagy írjak rád? " 

"Dehogy, napközben ne zavarj. Viszont a telefonom jelzi, ha utalás jön a számlámra. Kipróbáljuk?" 

"Persze, Úrnőm."

Előveszed a telefonod, egy darabig nyomkodod, aztán várakozó arccal nézel rám. A telefonom diszkrét hangjelzéssel tudatja, hogy az összeg megérkezett. 

"Látod, így már mindig tudni fogom, ha gondolsz rám." 

Másnap reggel a telefon pittyegésére ébredek. Újabb jelzés: reggeli közben. Még egy: a körmösnél. És megint egy, amikor épp végeztem az ebédemmel És egy utolsó, közvetlenül mielőtt megérkezel. Épp a számlaegyenlegem csekkolom, mikor felcsörögsz a kaputelefonon, hogy megjöttél. Amikor pár perc múlva leérek, a kocsi mellett állsz, kinyitod nekem az ajtót, besegítesz és visszaülsz a kormányhoz.

"Édes vagy" mondom, de nem igazán figyelek rád. A fájdalom hirtelen mar az alkarodba, ahogy a körmöm a bőrödbe mélyesztem, de csak egy pillanatra. Szórakozott kis jelzés tőlem - neked, mintegy mellékesen. Igazából J körül járnak a gondolataim, aki antik bútorokat gyűjt és szereti a jó éttermeket. Ma lesz a második randink, az első ígéretesen alakult. "A Bazilikához vigyél, az étterem előtt talizunk." 

Már indítasz is. Útközben, mint mindig, most is sikerül megragadnod a figyelmem, mindenféléről beszélsz, könyvekről, filmekről, zenéről. Elmagyaráztatok veled egy érdekes problémát, ami csak úgy felmerült bennem napközben. Tudtam, hogy te tudni fogod rá a választ és valóban. Ez megnyugtat. Szeretem benned, hogy sohasem untatsz - ritka kincs ez, jól tudom. A Bazilikánál megállsz és kisegítesz az autóból. 

"Jó szórakozást, Úrnőm. Mikorra jöjjek érted?"

 "Mmm, két óra bőven elég lesz."

"Ha mégsem maradsz addig, Úrnőm, itt leszek a közelben, csak hívj."

"Persze, mindenképp", mondom szórakozottan, mikor búcsúzóul rám emeled hűséges kutyatekinteted. Bujkál benne egy egész kicsi szomorúság - te is férfi vagy, valahol mélyen te is birtokolni akarsz. Csak hát, megértetted és elfogadtad, hogy engem nem lehet. Viszont megengedtem, hogy te hozz el ma este és ezzel boldoggá tettelek. Hiszen J is elhozott volna, de én téged választottalak.

Ahogy visszaülsz a kocsiba, a vezetőülés mellé lépek. Kíváncsian húzod le az ablakot, azt hiszed, talán ottfelejtettem valamit. Szó nélkül benyúlok az ablakon. Egy pillanat csak az egész. "Köszönöm, Úrnőm, olyan jó vagy hozzám" dadogod zavartan. Kicsit piros az arcod bal oldala a váratlan, erős pofontól. A kezem után kapsz és szenvedélyesen csókolni kezded.

"Ne nyálazz össze." mondom már-már gyengéden. Kiszabadítom magam és az étterem bejárata felé indulok.

J az ajtónál áll és integet, bézs színű inge a sötét nyakkendővel költséges és elegáns hatást tesz. Kezében egy szál hosszúszárú rózsa, nagy, mélyvörös szirmokkal. Vajon vele meddig jutunk? - fut át az agyamon, miközben visszaintek neki. 

Rövid töprengésemből a telefon hangjelzése zökkent ki. 

Elmosolyodom a gondolatra, hogy megint eszedbe jutottam...