Nagy utazás

Nem most történt, hanem egy kicsit régebben, de most jutottam oda, hogy leírjam.

A történet valós, nem a képzelet szüleménye. Nem biztos, hogy kronológiailag mindenre tökéletesen emlékszem, de a lényegen semmit sem változtat.

Szóval volt itt egy nő?, akivel néha napján levelezgettünk.

Volt szó róla, hogy majd egyszer személyesen is összefutunk, elvileg cseréltünk képet is. Én ugye magamat küldtem, ő meg...

Majd a történtek után mindenki eldönti. :)

Egyik nap rám írt, hogy van egy kis problémája.
Mondja, mi a gondja? - ha tudok szívesen segítek.

Le kéne jutnia vidékre SOS, munka ügyben, még ma. Kocsija nincs, aki vitte volna, az utolsó pillanatban lemondta, vonattal már nem ér oda, blabla.

Megkérdeztem, mégis mennyire vidék az a vidék. Kiderült hogy nagyon, a hely nem itt lett volna a szomszédban, odavissza cirka 500 km kocsival. Benzin + sztráda, ki lehet számolni, mibe fáj egy ilyen utazás.

Na de hogy a munkahelye állná a költségeket, csak el kéne vinni.

Hát jó, lehet róla szó, hogy elviszem, ha végeztem a melóval, rááldozom a délutánom/estém. Megjelöltem egy találkahelyet, hogy honnan induljunk.

Itt jött az első kifogás. Jajj, hát az nem jó, nem BKV-zik, mert agorafóbiája van, legyek már olyan kedves és menjek el érte.

Ez nem annyira tetszett, vagyis nem tűnt túl hihetőnek, de ám legyen.

Kértem, hogy cseréljünk telefonszámot és beszéljünk, hogy tisztázzuk az új helyszínt, az indulási idejét, illetve, hogy ne menjek oda potyára, ha közbe jön valami, vagy nem készül el időben, vagy ha esetleg nekem jön közbe valami.

Második kifogás: Nem tud telefonszámot adni, mert összetört a telefonja, és még nem tudott másikat venni, tabletről van, de azon nem lehet beszélni. De menjek XY helyre Z időpontban és Ő tuti ott lesz, nem fog késni, stb...

Ez volt az a pont, amikor már sejtettem, hogy mi lesz a történet vége, de gondoltam, adok egy esélyt a sorsnak.

Szerencsé(m)re olyan helyet adott meg, ami pár km-re volt csak tőlem, kocsival alig több mint 5 perc.

Kicsit előbb is odaértem. Természetesen a megjelölt időpontban, ahogy az várható volt, sehol senki. Vártam vagy 10 percet, aztán ráírtam, finoman jelezve, hogy már itt kéne lennie.

Válasz kb. 5 perc múlva. Mindjárt lejön, csak hát a gyerekek, bla bla...

Telik az idő, csak nem akar megjelenni, ismét írok, hogy legalább integessen ki az ablakon, hogy helló itt vagyok.

Válasz: Most zuhanyzott, nem fog meztelenül integetni az ablakból, hogy mindenki lássa. :)
De sminkel, felöltözik és jön. => Tehát még csak most kezdene el készülődni, miközben korábban váltig bizonygatta, hogy pontosabb lesz, mint az atomóra.

Persze én roppant megértő vagyok, és azt is tudom, hogy attól, hogy számomra valami természetes, vagy magától értetődő, ez még nem jelenti azt, hogy más számára is evidens. Például, hogy nem kötelező fürdés után meztelenül kiállni az ablakba. Az ember magára tekerheti a törülközöt, felvehet egy fürdőköpenyt, vagy gyorsan magára kaphat egy pólót. Néhány másodperces műveletek ezek, kivéve, ha annyi esze van az embernek, mint neki.

http://www.youtube.com/watch?v=WfAQY6NGCFo

Akkor valóban órákig tartó művelet lehet.

Válaszoltam, hogyha se telefon, se integetés, akkor mondja meg mi a kapucsengő, felszólok, beszélünk két szót és megvárom. :)

Itt jött a kellemes meglepetés. :)

Nem, természetese nem beszéltünk, ez az opció is zsákutcának bizonyult. Csak én arra a válaszra számítottam, hogy nem működik a kaputelefon se, de más kifogás érkezett. Mondjuk nem volt túl kreatív, se meggyőző, de hát ez van. :)

Úgyhogy a nagy utazás végül elmaradt, nekem pedig ráment a délutánomból kb. egy óra.

Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy ez miért jó egyeseknek, mit élveznek benne, de szerintem ezt sosem fogjuk megtudni.

Bár, aki ilyenekkel szokott szórakozni, nyugodtan megírhatná.

Az illető természetesen más néven, de ugyanúgy jelen van itt, közösségünk megbecsült tagja, hibátlan pedigrével, sok sok lájkkal, és tetszikkel.