Fiktív levél egykor és most

Most:

Szia Dómina!

Szívesen nyalogatnám a csizmád, meg szagolgatnám es csokolgatnám a lábad.Akarod?
Meg is alázhacc meg taposhatsz és kinozni is lehet, ahogy akarsz, ha szeretnél és a számba is belepisilhetsz, a gecimet megetetheted velem!
Hhívj fel most vagy írj, képet küldj magadrol!
.
.
.
.
.
.

2 perec múlva:

Miert nem írsz?
Válassszolj!!!!!!
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
5 perc múlva
Rohatt Kúrva!





Akkor:

(gondolat kísérlet Széll Ödön, Horváth Ilonának írt 19. századi szerelmes leveleinek felhasználásával)

Kedves, Drága, Szívből igazán imádott egyetlen Dominám!

Kedves levelét nagy örömmel vettem, alig vártam, hogy elolvashassam. Levelére sietek is röviden válaszolni, mert az esik nekem legjobban, ha Önnel foglalkozhatom és az Ön iránti szolgálataimat felújítva újból és újból leírhatom, drága Dominám!

Az elolvasás után még soká nem bírtam elaludni, olyan izgatott lettem, de amikor végre sikerült, egész éjjel kizárólagosan csak Önről álmodoztam édes Dominám. Csak nem múlt volna el olyan gyorsan az éjszaka. Olyan jól esik és olyan boldog vagyok, amikor Önről álmodhatom. Künn a szabadban, benn a szobába, a fényben és a homályban, bár lehunyom szemeimet, mégis folyton bájos vonásait, szigorú szemeit, mégis angyali természetét látom magam előtt.

Az Ön szavainak hangja viszhangzik nékem mindenütt, az Ön ostor és pálca csapásait viszhangoztatják a bércek, völgyek, erdők.

Bájos arca szívembe van vésve. Szeretem Önt azon mély lángoló szerelemmel, aminő csak egy nemtelen szolga szívében lehetséges. Szívem Önért sóvárog, sóhajtozik és eped, mert szeretem Magát minden számítás, önérdek, vagy mérlegelés nélkül. Szívemből ömlenek e sorok, kérem bocsásson ezért meg nekem!

Vágyam, hogy szolgálhassam, minden héten, minden nap, minden órában és percben.

A napok olyan kínosan múlnak, nem olyan gyorsan, mint mikor édes Dominám itt volt. Akkor boldog voltam, most pedig szomorú. Amióta édes Dominám elment, mindég csak Ön van az eszembe, ébren, alva, mindég csak Önre gondolok és vágyódom.

Kedves levelét és látogatását minél előbb várva, maradva ezer és számtalanszor csókolva lába nyomát mindég jobban szeretve hű szolgája a sírig.

Frigyes