Tizenegyezer Vesszőcsapás

Most ahogy felnéztem az oldalra megláttam, hogy valaki megjelentetett egy kis blogjegyzést, egy regénynek nevezett, összehányt betűhalmazról. (Ezzel röviden össze is foglaltam azt hiszem, a véleményem.) Korábban már megírtam a kis véleményem erről a csodáról, (egy másik oldalon) de gondoltam, most átemelem ide, szó szerint, módosítás, javítás nélkül.
Bár ilyet nem szoktam, mivel amikor akár csak egy héttel később elolvasok valamit, amit korábban írtam, rögtön itt meg ott javítanék, módosítanék rajta, most erre nem venném a fáradtságot, elnézést.

"
Vélemény, Guillaume Apollinaire - Tizenegyezer vessző című írásáról [ Írta: Fiatalur ]
Feltöltve / Módosítva: 2011. július 21. csütörtök, 07:24 / 2011. július 28. csütörtök, 14:43

Üdvözlet, kedves olvasó!

Többszörös elnézés kéréssel kell kezdenem a cikket.
Egyfelől, mert nem olvastam végig a könyvet, amiről írni fogok. Beszéltem olyannal aki igen, én az elejét olvastam és beletekergettem úgymond, beleütközve néhány igazán gyomorforgató részletbe.
Másodjára, ez egy kissé indulatos cikk lesz, ugyanis dühös leszek ha csak rá gondolok.
Harmadjára, hogy egyszerűen „írásnak” nevezem. Nos azért, mert se regénynek, se műnek nem vagyok hajlandó titulálni, ezt a szemetet!

Rövid összefoglaló: Guillaume Apollinaire - Tizenegyezer vessző című írása, egy hulladék, börtönbe kellett volna zárni aki kiadta, és minden példányt megetetni az íróval. Bele se olvasson senki, még csak véletlenül sem!

Kifejtve:
Kezdjük tán azzal, hogy miként találkoztam ezzel a szennyel. Olyan regényeket keresgéltem, amik látszólag valamilyen irányból, de legalább súrolják a BDSM témakörét. Az O története már megvolt, és bár alapvetően kellemesnek, de rémesen unalmasnak és gyengének találtam. Aztán, egy magát kulturális magazinnak nevező oldalon, belefutottam egy kritikába, ami minden irónia nélkül áradozott a tizenegyezer vesszőről. (Link: http://www.szub.hu/?p=1665 )
Már az írónál gyanús kellett volna legyen a dolog, hogy nekem ez nem kell.
„és ő volt, aki úttörőként eltörölte a központozást, és nem azért, mert elitta az írásjeleket”
Dehogynem! Kérem szépen ahol nincs központozás, az minden nyelvben az értelmezhetetlen kisiskolás fogalmazás kategória, nem pedig a művészeté. - Mondom én - Arra rájöttem, hogy ez a fickó is csak egy későújkori franszia pojáca, aki különböző ál-művészetekkel kábítja, az amúgy is homályos tekintetű modern szerencsétleneket, akiknek egy tisztességes vers már fejfájást okoz, elvégre tartalom, rím ne adj Isten időmértékesség van benne! De azért én még reménykedtem, hogy valami kellemes perverz könyv akadt a kezembe, és talán valami érdekeset is letettek anno az asztalra, ezek az izmusokban tobzódó felkapott pojácák.

Magával a tizenegyezer vesszővel is számos bajom van, függetlenül attól, hogy tíz, száz, vagy akár ezer éve írták volna. Kezdetnek a megfogalmazása pocsék, persze ebben benne lehet a fordító keze is, de az egész szövegezése olyan, amilyet már középiskolában sem adtam volna ki a kezemből.
A gusztustalan, fekáliás, és sokszor pedofil, néhol necrophil részek még átugorhatóak lennének, hisz van olyan, akinek ez bejön, én pedig senki olvasmányos erekciójának nem kívánok útjába állni.
No de, amikor halott csecsemő kerül a képbe, az kérem már mindennek az alja, és a teteje! Legyen szó groteszkről, iróniáról, perverzről olyan jelenetek vannak ebben a szemétben, amik nem tűrnek se bitet, se nyomdafestéket!
Elvadult pillanataimban, én is jó sok elborult pornográfiát írtam. Csak egy példával érve, egy történet szereplője pokolra jutott, ahol egy démon sokszorosan is halálra erőszakolta – Elvégre már halott volt, folyton visszanyerte az eszméletét – majd egy másik lenyúzta a bőrét, aztán egy másik kárhozottat „elevenen” megfőzettek vele. Kérem szépen, ez az én legszélsőségesebb példám, semmi ahhoz képest, amit Apollinaire háborodott képzelete vetett ki magából! (Pedig én már ezt is szégyellem néha, mentségemre a lelki állapotom nem volt teljesen rendben. Most sincs.)
Tényleg csak eltanácsolni tudok mindenkit, ettől a minősíthetetlen akármitől. Rendben van, ha nem erotikus, hanem groteszk műnek készült, de ahhoz legalább tudni kéne írni, esetleg iróniát alkalmazni, gondolatokat tenni bele, de ebben nincs semmi ehhez hasonló! A firkász pusztán eltobzódott, saját beteges fantáziájában, alighanem minden második oldalnál kicsavartatta valakivel a gyíkját, és egy laza hétvége alatt kitolta magából, a tizenegyezer vesszőt.

Ha valaki nem hisz nekem, kérésre e-mailben elküldöm egy 607KB-os PDF állományban, rendkívül nehéz volt megtalálni, és rendkívüli kár volt az időért és az idegsejtekért amiket elvitt. Nem ajánlom senkinek.
"