Bemutatkozás

A bizalom egy hosszú folyamat..nem osztogatjuk olyan könnyen.Hetek eltelhetnek csak levelezéssel,nem azonnal légyottal.A bizalom elnyeréséhez türelem kell.A türelem is a BDSM egyik alapja. :)

Nagyon sajnálom, hogy ilyesmi történt veled. Tudom, milyen, engem egyszer a munkahelyemen keresett meg valaki (nem innen) az első találkozás és visszautasítás után. Kiguglizta a nevem segítségével a címet...

Azóta nem vagyok az azonnali találkák híve. :D

Mással is vissza lehet élni, pl miután az ember naívan azt hiszi, hogy az, akivel ismerkedik, érdemes arra, hogy bizalmas információkat is megtudjon róla, aztán kiderül, hogy az illető mégsem az, akivel tovább szeretné folytatni az ismerkedést és ezt közli is vele, mire a másik az addig megtudott infóit ellene fordítja. Ez velem konkrétan megtörtént, nem is olyan régen.
De az is érdekes jelenség, hogy vannak, akik még az én semmitmondó adatlapomból is messzemenő következtetéseket vonnak le és egész akadémiai székfoglalót írnak a D/S kapcsolatról privátban. Ez konkrétan egy tegnapi eset volt. Lehet, hogy bunkóság, de nem válaszoltam a levélre.

A többivel egyetértek. 🙂

Igen, teljesen kitárulkozni nem fog, de van még előtte pár fokozat. És nem a munkahelyének címére vagy az édesanyja lánykori nevére gondolok, ha már a visszaéléseket említetted.

Az, hogy vannak, akik nem olvassák el a bemutatkozást, szerintem nem kérdőjelezi meg általánosságban véve egy valamelyest hosszabb, tartalmasabb szöveg létjogosultságát. Egyrészt lesz olyan, aki elolvassa, másrészt az sem hátrány, ha valakiről rögtön kiderül, hogy az olvasáshoz sem vette a fáradságot. Persze leginkább tegyen mindenki a saját ízlése szerint. :)

És szerintem ezzel semmi baj nincs.
Az ember azzal privátozik, akit arra érdemesnek tart. De az egész világnak nem fog kitárulkozni, hacsak nem teljesen extrovertált, de még azokban is van talán annyi józan ész, hogy ne tegyék.
Nem beszélve arról, hogy a hosszú adatlapokat senki sem olvassa el. Én sem, hacsak nem fog meg már az első pár mondat valamivel. Tehát teljesen felesleges egy egész önéletrajzot írnunk magunkról. Nekem is volt ennél jóval hosszabb bemutatkozásom, aztán egy csomó olyan embertől kaptam levelet, aki szinte semmilyen szempontból nem felelt meg az általam keresettnek, tehát egyértelmű volt, hogy egy sort sem olvasott el belőle.

érzed a lényeget..
igen.. privátban sokkal több bizalmat adunk...

Jó hogy nincs. Nem is értem, hogy miért kéne lennie, amikor napi szinten hallunk, olvasunk olyan történeteket, hogy hogy éltek vissza a nyíltságukkal, bizalmukkal. Nem, itt az ember leírja, hogy kit-mit keres, ami az alap és aztán a levelezés, beszélgetés során kialakul már egyfajta bizalom, amit a találkozó megerősíthet, vagy éppen teljesen lerombolhatja azt. Velem is megtörtént ez, de ennek a fordítottja is, tehát gyenge kezdet után egész jól elvoltunk egy darabig.

Először én is így értelmeztem, és nem értettem. De talán arra gondolt a költő, hogy nincs meg a bizalomnak az a foka sem, hogy egyáltalán bármit is megmutassanak magukból az adatlapon keresztül az érdeklődőknek. Aztán majd ő talán megmondja, hogy mire is gondolt...

Én már magát a felvetést sem értem. Mitől alakulna ki a bizalom egy adatlap olvasásakor? Ahhoz jóval több kell, nem elég 200 de még 2000 karakter sem, hogy átjöjjön, hogy milyen is a másik valójában. Ahhoz találkozni kell, nem is csak egyszer. Az adatlap csak arra jó, hogy az embernek adjon egy támpontot ahhoz, hogy egyáltalán akar-e találkozni az illetővel. Az első benyomás, mondhatni, aztán még az is lehet, hogy az csal és egy rossz kezdet után valami jó alakul ki, vagy fordítva.
Mert ide bármit lehet írni, akár annak a teljesen ellenkezőjét is, mint amilyenek valójában vagyunk.

Pont azzal mutat meg magából valamit az ember fia/lánya, hogy mi az a rövidebb-hosszabb bármi, amit odapötyögött. Hogy kit/mit szeretnénk, nagyon is rólunk szól. Ha a bemutatkozás semmitmondó/fantáziátlan/izgalmas/érdekes/elnagyolt/tagolatlan/helyesírási hibáktól hemzsegő, az mind-mind a mi aláírásunk, ami ad egy kezdeti benyomást az olvasó félnek.

Ha valaki azt mutatja magából, hogy kétméteres betonkerítés mögött várja a boldogságot (értelmezze mindenki a maga ízlése szerint a szót), amin senki nem láthat át, mert ő olyan roppant bizalmatlan, akkor valószínűleg nem sok babér fog neki teremni, de legalább eggyel több írás szól majd arról, hogy itt lehetetlen párt/partnert találni.

Miért nem kezded a saját adatlapoddal? Azt mondják, a példamutatás a nevelés egyik leghatékonyabb eszköze. :)