Őszinteség, elhallgatás és hazugság

Két bekezdés volt a válaszomban. Az egyik egy kérdés amire előre tudtam a választ, a másik egy megerősítés.

Összegezve két kérdés mehet a kukába, viszont nem volt haszontalan, mert közben beszélgettünk. 🙂

hát trollkodtam itt?

Egy dolgot àrulj el, hogy ez utàn jött a "trollblogra való ígény" vagy itt még minden rendben volt? (persze lehet hogy közben volt).

A meglátásod az eredeti bloggal kapcsolatban pontos. Magam is a jó oldalt képviselem, a másik oldal nekem nem létezik, ami nem naivitás csak értékrend.

Hogy a világból mit látsz meg, az rólad szól.

Ha jót látsz meg a másikban, és azt modnod neki, őszintén, hisz tényleg azt látod/tartod, "jó vagy" (a te megfogalmazásod szerint).
Ha jót látsz a másikban, az őszinteséged is a jót fogja mondani, azaz "jó leszel".

Nem azt mondom, hogy mindenkiben ellenséget kell látnunk, hanem azt, hogy érdemes fokozatosan adagolni a kitárulkozást.
Te egy szeretetreméltó jó ember vagy, szerintem mindenkiről csak a legjobbat tudod feltételezni.:)

Az "eredeti" blogban nincs szó arról, hogy ez az ismerkedés elején, közepén, végén történik.

Azt gondolom, hogy ha az ember állandöan "fél", "tart a másiktól", akkor soha nem forr ki az a kapcsolat.

Arról nem beszéltünk még, hogy mi van akkor, ha eljön az idő, megnyílik az ember, de a másik teljesen megváltozik. Akkor sem lehet már visszacsinálni.

Az lehet jó megoldás, ha az ember körültekintő és hallgat a belső hangra, megérzéseire, de nem szabad abba a hibába esni, hogy mindenkiben ellenséget látunk csak azért mert már előzőleg megjártuk.

Szerintem nem ennyire egyszerű a képlet.
Induljunk ki abból, hogy az információ fegyver, hatalom, amellyel akár tönkre lehet tenni embereket.
Nem tudhatjuk, hogy aki ma barát, az holnap nem lesz-e ellenség?
Nagyon nem mindegy, hogy kinek, mennyire nyílunk meg. Azt gondolom, hogy a bizalmat ki kell érdemelni, nem jár automatikusan.
Szerintem a kapcsolat mélysége határozza meg, hogy kivel, mennyire és milyen témában vagyunk őszinték. Ami nem jelenti azt, hogy össze-vissza hazudoznunk kellene.
Ami érinti a másik felet, a kapcsolatot befolyásolhatja, annyit kell tudnia, a többit majd idővel, ahogyan épül a bizalom.

Nem gondolom, hogy blog írója hazudni akarna...
Pont, hogy felrója ezt a viselkdést az "elkövetőknek".

(Tudom-tudom ...fogadatlan prókátornak :)))

Eddig csak te érezted azt, hogy neked lett címezve, ami kicsit furcsa, mert azt sem tudom ki vagy, a címed meg plàne nem tudom.

A probléma ott kezdődik, hogy te akarod megmondani mit írtam.

Sok ember kért meg, hogy olvassam a blogjàt, mert abból meg tudom ismerni a gondolatait. A blogok àltalàban sajàt gondolatok és mivel nem egy vàlasz volt valakinek a gondolataira így az nem is köthető senkihez, hozzád sem.

Nem nekem címezted, mindenkinek, amiben én is benne vagyok. A görbe tükör állítása addig működik, amíg görbe és tükör. Ez egyik sem volt, szerintem.

A valóságban nem vagyok jó ember, átlagos vagyok, hibákkal és hiányosságokkal.

Amelyek között ott van az is, hogy reagálok arra, amivel nem értek egyet.

Legyen egy szép napod.

Nagyon egyszerű dolgröl írtam, amire durván ráharaptál, pedig nem neked címeztem.

Ha figyelmesebben elolvasod azokat a gondolatokat, láthatod milyen görbe tükröt tartok három hozzáállas elé (három embertípus elé)

Puszta megállapítás, nem önvallomás volt.

Jó látni, hogy őszinte reakciót váltott ki belőled, így a blog szerint jó ember vagy, de hogy a valóságban milyen azt csak te tudod.

A probléma a hozzáállásoddal, hogy a hazugságod, még ha az is, amit hallani akarnak, nem változtatja meg a valóságot. És a valótlan információid alapján a realitással szembemenő döntéseket hoznak, és ráfáznak.

Hazudni nem csak véleményről lehet, hanem tényekről is, és ezzel sokkal többet ártasz, mint használsz.

Következésképp minden további állításod, ami ezen a premisszán alapul, érvénytelen.

Quod Erat Demonstrandum.