A pókháló

Fekete tűsarkúban, áttetsző fekete combfixben - melyet a harisnyatartó finom ölelése tartott a kerek csípőm körül -, meztelen felsőtesttel léptem a szobába. Halk kattanással csuktam be magam mögött a régi, patinás ajtót, mely lágyan, szinte nyöszörögve tiltakozott. Nekidőltem a hűvös fának, kezeimet lassan magam mögé kulcsoltam és hagytam, hogy a testem teljes egészében kitárulkozzon előtte. Feszes melleimmel, íves derekammal, a lágy fényben csillogó bőrömmel.

- Ülve maradsz! Nadrágod leveszed és nem érhetsz magadhoz! – parancsoltam határozottan.

Nem emeltem fel a hangom, nem volt rá szükség. Egyetlen pillantás is elég, hogy tudja, mit várok tőle. Tekintetem szúró és birtokló volt, elég ahhoz, hogy azonnal kijelölje a helyét a gyéren megvilágított szobában. A munkája félbeszakadt, mintha a külvilág egy pillanat alatt megszűnt volna létezni, én pedig lassan, kimérten közelítettem felé. Lépteim határozottak voltak, mégis bennük remegett valamiféle hezitálás; nem tudtam eldönteni, hogy keményen arcul csapjam-e a pimaszságáért vagy sokkal édesebb, hosszabb kínzással fizettessem meg azért, amit tett. De útközben már el is döntöttem.

Csípőm lágyan ringott minden mozdulatnál. A fekete tűsarkú elegáns koppanása visszhangzott a csendben, miközben a harisnyatartó finom pántjai szorosan ölelték körbe telt csípőmet. Az áttetsző fekete combfix szinte második bőrként simult a combjaimra, hangsúlyozva azok csábító vonalát, a finom csipke pedig érzékien simogatta a bőröm. Hanyag eleganciával támaszkodtam az íróasztala szélének, egyik lábamat kissé előrébb csúsztatva. C kosaras melleim emelkedtek-süllyedtek a gyorsuló lélegzetemtől, mellbimbóim keményen meredeztek az izgalomtól és a hideg levegőtől.

Nem tettem semmi különöset, mégis minden mozdulatomnak súlya volt. Pontosan tudtam, nem a látvány az, ami igazán hat, hanem a várakozás. Az a csend, melyben a másik fél képzelete elkezdi kitölteni az üresen hagyott tereket. Figyeltem, hogyan változik a légzése ritmusa, hogyan feszülnek meg az izmok, hogyan válik egyre nehezebbé a nyugalom fenntartása. Nem siettem. A türelem mindig is az egyik legerősebb eszközöm volt.

Csak néztem, ahogy rezzenéstelenül engedelmeskedik: letolja a nadrágját, hogy ott üljön előttem teljesen kiszolgáltatva, a már ágaskodó farkával. Láttam, ahogy a tekintete rátapad a testemre és a farka máris lüktetni kezd.

- Most simogasd egy kicsit a farkad - mondtam lágy hangon - és beszélgessünk egy kicsit.

A makkodhoz viszont nem érhetsz!

A szobában szinte tapinthatóvá vált a feszültség. Nem a kimondott szavak miatt, hanem azért, mert minden mondat egy újabb réteget bontott le a védekezésből. A kontroll ilyenkor már régen nem a mozdulatokról szólt, hanem arról a különös lelkiállapotról, mikor valaki önként engedi át magát annak, hogy a másik figyelmének középpontjába kerüljön. Figyeltem, ahogy a keze lassan fel-le jár a szárán, a lassú, óvatos mozdulatait, miközben kérdéseimmel bombáztam. Élveztem a részletes vallomásait, ahogy egyre izgatottabb lett a hangja.

Tudni akartam, miért szeret annyira a félredugni, kit és hogyan dugott meg legutóbb, milyen pózokban és lenyelette-e vele. De a legfontosabb kérdésem mégis ez volt:

- Mit jelent számodra a puncim? Mit élvezel benne a legjobban?

Nem vártam meg a teljes választ. Inkább folytattam a saját gondolataimat, hogy még mélyebben belehajszoljam a vágyba.

- Tudom, hogy az enyém szorít a legjobban. Látom mindig az arcodon, hallom a hangodon, ahogy élvezed, mikor rád szorítok, mikor a forró, nedves hüvelyemmel körülölellek és ritmikusan, könyörtelenül összehúzom magam körülötted. Kéjesen felszisszensz minden egyes összehúzódásnál és könyörögsz, hogy ne kínozzalak tovább, mert így hamar eldurransz. Imádom ezt a játékot. Imádom, amikor a nőiességem fegyverré válik, hiszen a férfiakat olyan könnyű foglyul ejteni. Egyetlen forró, nedves öleléssel, egy jól időzített szorítással máris csapdába estek a kis női kelepcében, melyből nincs menekvés. Kifacsarjuk belőletek az utolsó csepp akaratot, az összes vad tesztoszteront is. Azt hiszitek, ti uralkodtok felettünk, mikor jól szétbasszátok a puncinkat, a seggünket, mikor taknyosra szopattok minket. Pedig ti vagytok a vágyaitok rabja és mi nők ezt tudatosan ki is használjuk.

- Nem vered a farkad! Azt mondtam, simogasd! - szakítottam félbe, nőiesen gyengéd pofont hintve az orcájára és folytattam - Nélkülünk szétdurranó golyókkal járkálnátok az utcán, szenvedve bámulnátok, ahogy a csinos kis seggünkön feszül a térdig érő szűk ceruzaszoknya. Minden egyes körömcipő-sarok koppanásnál megfeszülne a farkatok, mert tudnátok, csak mi tudjuk igazán kielégíteni azt a vad, állatias vágyat. A farkatok a mi puncinkat, szánkat, popsinkat kívánja. A szolgáink és rabjaink vagytok. Mint ahogy most te is az enyém vagy. Beakadtál a pókhálómba, azt csinálok veled, amit csak akarok. Nézz rá a farkadra! Alig várja, hogy a számba vegyem! – vetettem oda neki becsmérlőn - Na most verheted! – utasítottam, s figyeltem a gyorsuló mozdulatokat – De amikor szólok, azonnal abbahagyod!

Elfordultam egy pillanatra, hogy odavigyem a kedvenc dildómat, azt, amit akkor használok, ha nincs otthon. Szeretem nyálasan leszopni, mélyen a számba venni, majd felülni rá és teljesen megtölteni magam vele.

Amint visszaérkeztem a szobába, egyből fel is pattantam az asztalára, szemben vele, széttárt combokkal.

Fekete tűsarkúm hegye a combján pihent, belemélyesztve egy kicsit a bőrébe. Lassan, kihívóan szopni kezdtem a dildót, miközben a másik kezemmel a csupasz puncimat izgattam. Széthúztam az ujjaimmal a kisajkakat, hogy jól lássa, milyen szép piros és nedves már az izgalomtól. Bedugtam egy ujjam, aztán a dildó makkját is, tágítgattam magam előtte, apró nyögdécselésekkel.

- Most nem érhetsz a farkadhoz! - figyelmeztettem. Közelebb húztam magamhoz a fejét - Nyalj bele a puncimba! Szívogasd a csiklómat, körözz a nyelveddel rajta! Tudod… ahogy szeretem!

Alaposan és odaadóan nyalt ki, miközben én a műfaszt leszoptam, mintha csak őt kényeztetettem volna.

Testem már remegve, nedvesen forrt a vágytól, ezért mélyen magamba nyomtam a dildót.

Előtte dugtam meg magam, egyre határozottabban. Pontosan úgy, ahogy egyedül szoktam, mikor nincs otthon. Csípőm hullámzott, melleim ringtak a mozdulatok ütemére, ő pedig csak nézett, a farka pedig lüktetett. Hangosan, szabadon nyögtem, nem titkolva egyetlen hangot sem, miközben a gyönyör egyre magasabbra csapott. Ekkor leszálltam az asztalról, ráhasaltam a sima felületre, hogy széttárjam a lábaim.

Fenekem kerek, hívogató ívben magasodott felé.

- Húzd szét a popsimat! - utasítottam rekedtes, vágytól telt hangon - És nyalj bele mélyen, nyálasan…míg fel nem nyögök újra!

Hallottam, ahogy liheg mögöttem, ahogy mohó keze a fenekembe markol, feszíti a bőrt, kicsit még bele is szorít és úgy falatozik belőlem. A gondolataim pedig mindeközben messze sodródtak. Elképzeltem, ahogy magabiztos mozdulattal magához húz, ujjai összefonódnak a hátra szorított csuklóimon, tekintetében egyszerre lobog szenvedély és rendíthetetlen elszántság. Érezni akartam, ahogy a képzeletem életre kel, ahogy seggbe dug a masszív, eres farkával, hátra fogja mindkét kezem és erősen magához húzva belém nyomul, pulzál bennem,

ő pedig önkívületben húzza a hajam. Vagy ott van az a jellegzetes, éles csattanás, ahogy a vastag nadrágszíj kiröppen a nadrágja hurkaiból és végigvág a levegőn. A képzelt hangtól önkéntelenül is összerándult a gyomrom, nedvesség öntötte el a combjaim belső részét. Láttam magam előtt, ahogy férfias kezével szorosan a combjaim köré tekeri a bőrszíjat, majd könyörtelenül megmarkolja. Dugás közben vadul, követelőzőn rántja maga felé a testem, hogy a fenekem minden lökésnél hangosan, keményen csapódjon az ágyékának.

A bőröm gyorsan kipirul, aztán vörösre gyúl a folyamatos, mély, állati erejű csapások alatt.

Minden egyes találkozásnál égető, édes fájdalom terjed szét a húsomban, miközben a farka könyörtelenül, mélyen dönget. A gondolatra tovább remegett a lábam.

De le kellett állítanom magam, mert nem ezt érdemelte. Most más terveim voltak. Nagyon mások. Lassan fújtam ki a levegőt, visszatértem a jelenbe és hagytam, hogy a gondolataim elcsendesedjenek.

A következő lépést már nem a vágy, hanem a szándék vezette. Elővettem egy másik széket, vele szemben elhelyezve, a meleg hangulatfénnyel megvilágított szoba közepén. Ráhelyeztem a dildót s hátat fordítva neki, kínzóan lassan ráereszkedtem. Meglovagoltam, hogy lássa és hallja minden mozdulatomat.

- Seggbe dugnál közben, mi? – incselkedtem - Élveznéd, ahogy a puncimmal lovaglok a dildón, te meg mögém bújsz és belém jössz hátulról.

Miután jól megdolgoztam magam, levettem a dildót és felé tartottam a játékszert.

- Szopd le rendesen! - jött ki belőlem halkan.

Nem volt szükség magyarázatra. Azonnal megértette, mit jelent a kérés. Izgatottan vette a szájába és élvezettel szopta a nedvemmel átitatott és hevesen meglovagolt faszdarabot. Közelebb hajoltam, néhány lopott pillanatra magamhoz vontam, éppen csak annyira, hogy a vágyát még magasabbra korbácsoljam. Száját közben csókra hívtam, minden mozdulatomban ott lapult a játékos ígéret, a szándékos visszafogottság. Lejjebb ereszkedtem, hogy én is a számba vegyek egy farkat, egy igazi, vérrel telt farkat, de csak rövid ideig, hogy még jobban megőrüljön. A golyói keményen feszültek, a farka alig fért a számba. Intenzíven szoptam, majd egy hirtelen mozdulattal kiengedtem magamból, a nyálam pedig végigfolyt a farkán, le a golyókig.

Az utolsó másodpercekben engedtem ki kezeim közül, hogy könnyed mozdulattal visszaüljek az asztalra, széttárt combokkal és megint izgatni kezdjem a puncimat, szememet egyetlen pillanatra sem levéve róla.

Hagytam, hogy a közöttünk vibráló feszültség újra felépüljön és nézze, ahogy izgatom magam.

A nappali félhomályban csak a lélegzetünk és a szívünk dobbanása törte meg a csendet. Lassan, szinte áhítattal ereszkedtem rá kemény, lüktető férfiasságára. Tekintetünk összekapcsolódott, farkasszemet néztünk, mintha a lelkünk is egymásba akarna hatolni. Nedves, forró puncimmal egyetlen hosszú, végtelennek tűnő mozdulattal csúsztam végig rajta, milliméterről milliméterre engedve, hogy kitöltsön. Éreztem, ahogy a vastag farka feszíti a falaimat, ahogy mélyen, egészen a lényemig hatol. A gyönyör édes hulláma futott végig a gerincemen.

Aztán felemelkedtem, finoman, kegyetlenül lassan és teljesen kiengedtem magamból. Hiánya azonnal égetett, mintha testem tiltakozna az üresség ellen. Ujjaimmal finoman végigsimítottam a saját combomon, majd halkan, bársonyos hangon kérdeztem:

- Mondj egyetlen okot…csak egyetlen egyet, miért engedjelek még egyszer a puncimba?

A szeme sötéten, éhesen csillogott.

- Mert imádod, mikor a vastag farkam feszíti a szűk lyukadat…

Szívem hevesebben kezdett verni. Méltóságteljesen újra fölé helyezkedtem. Combjaim remegtek az önmegtartóztatás és a vágy kettős szorításában. Ismét ráereszkedtem egyetlen, hosszú, mély mozdulattal. Ezúttal még lassabban, még tudatosabban. Éreztem, ahogy újra szétfeszít, ahogy lüktetve kitölti minden centiméteremet. Egy pillanatra megálltam a legmélyén, hagytam, hogy teljesen eggyé váljunk, hogy a gyönyör szinte fájóan édesen járja át mindkettőnket. Majd újra felemelkedtem, de ezúttal a testem már sokkal nehezebben engedelmeskedett az akaratomnak. Vibrált köztünk a levegő a visszafojtott szenvedélytől.

- Még egyszer… - suttogtam inkább magamnak, mint neki, miközben tekintetünk továbbra sem szakadt el egymástól. Viszont kezdtem megelégelni, hogy túl kegyes vagyok, ezért határozott mozdulattal kiengedtem magamból.

- Verd a farkad! - parancsoltam - És akkor élvezel rá a puncimra, amikor mondom!

Szavaim után csend telepedett közénk, a levegő szinte besűrűsödött körülöttünk, minden lélegzetvétel lassabbnak, minden másodperc hosszabbnak tűnt. Visszaültem az asztalra, vártam, hogy rám élvezzen. Láttam rajta, mennyire közel jár a véghez és éppen ez a visszatartott, fegyelmezett vágy volt az, ami bennem is egyre erősebben lüktetett. Minél tovább várakozott, annál inkább éreztem, hogy az izgalom bennem is hullámról hullámra épül. Nem maga a beteljesülés vonzott leginkább, hanem az odáig vezető út.

Az a törékeny egyensúly, mikor a vágy már szinte elviselhetetlenül erős, mégis uralható.

Mikor minden apró rezdülés, minden visszafojtott sóhaj azt üzeni, még egyetlen pillanat választja el attól, hogy elveszítse a kontrollt. És mégsem veszíti el, mert én nem engedem.

Ebben a várakozásban volt valami különösen szép. Nem pusztán két test feszült egymásnak, hanem két akarat találkozott. Az övé, mely minden ösztönével a feloldódás felé sodródott és az enyém, mely még néhány lélegzetvételnyi időre magánál tartotta ezt a pillanatot. Egyszerre vágytam arra, hogy még tovább tartson…és arra is, hogy végre elengedhessem. Mosolyogva hagytam még néhány hosszú másodpercet eltelni. Nem kegyetlenségből, hanem mert tudtam, éppen ez a törékeny, végtelennek tűnő várakozás teszi a beteljesülést olyan elementárissá. Végül, mikor már a belső küzdelem félreérthetetlen jelei villantak meg heves mozdulataiban, alig hallhatóan kimondtam azt a bizonyos szót.

- Most!

Forró, sűrű magja spriccelt a nedves puncimra és a kisajkaimra. Úgy szorította a farkát, szinte facsarta rám a nedvét. Tovább dugtam magam a kis játékszeremmel, immár spermával borítva. Cuppogott bennem, miközben én is elélveztem, testét pedig az utolsó vágyhullámok rázták, amibe többször is beleremegett.

Ösztönös mozdulattal magához szorított, mintha az utolsó leheletét is nekem akarta volna ajándékozni.

Én sem álltam meg; tovább ringatóztam a ritmusban, testem még őrizte a közös pillanat hevét.

Minden mozdulat visszhangja ott élt bennünk, miközben őt az utolsó gyönyör hullámai újra és újra végigborzongatták, remegése csak lassan csendesedett el.

- Nyald le rólam az egészet! - mondtam, miközben a fejemet hátravetettem - Minden egyes cseppet!

Ő pedig letakarította magát rólam. A nyelve lassan, alaposan siklott végig a bőrömön, tisztára nyalva minden apró felületet. Gyengéd türelemmel végigsimított rajtam, mintha minden érintésével megint magához akarna ölelni. Odaadó figyelemmel gondoskodott rólam, én pedig lehunyt szemmel túrtam sötétbarna hajába, ujjaim között érezve puha tincseit. És ez az érzés sokkal édesebb volt, mint bármilyen orgazmus.