Féltékenység

Szerintem az egészséges féltékenység önmagából fakadó, természetes ösztön és lényegében jelzi, hogy értékelem azt, amim van, hiszen ha nem lenne, elveszítenék valamit, ami számomra fontos. Ez a fajta zsigeri „becsülés”, tisztelet a másik iránt, az, hogy olyan minőségű értékeket fedeztem fel benne, ami fájna, ha nem részesülhetnék belőle, gerjeszt az emberben egyfajta marasztalni akarást. Alap biokémiai folyamat, ha úgy tetszik bekötés, ami vagy megindul adott személy vagy akár bárminemű baráti kapcsolódás irányába vagy nem, mert nincs rám hatással. 

Ezt a kis szerencsétlen féltékenység szót sokan és sokáig elinflálták, olyan tartalommal és jelentéssel ruházták fel, ami már-már a gonosz, erőszakos, ijesztő, kisajátító és abnormális szinonimája lett. A féltékenység, ami nem komplexusból, belső blokkokból, disszonanciából táplálkozik, az igenis egy hasznos reakció, így jelzi a testem, hogy számomra valami/valaki fontosat találtam, szeretném, ha ebből nekem is jutna. Ugyanakkor, mivel alapesetben egy egészséges, stabil belső világú, önmagával és a világgal harmóniában levő emberből indulunk ki, nem lesz életképtelen, kisemmizett, ha esetleg a kapcsolódását elveszíti adott személlyel, hisz nem függ mástól a belső egyensúlya és talál értékeket, töltést másban is, de legfőképp önmagában. Persze fájna, ha nem lenne, de ha el kell engedni, akkor összeomlás nélkül el fogja tudni engedni. Egy stabil lélek így kell, hogy gondolkodjon.

Az az elszaporodott, kifordult fajta, kasztrált féltékenység viszont abszolút komplexusokon, belső feszültségeken alapszik. „Saját magammal sem vagyok jóban, nem bízok magamban, nem vagyok elég jó, mégis hogy képzeled, hogy őfelségemnek nemet mondasz. Megverlek, szétrúglak, ha ezt vagy azt teszed, mert leuralásod nélkül egy semmi vagyok. Azon élem ki diktátori hajlamaimat, fájdalmaimat, elégedetlenségemet, akin lehet: rajtad. Te elég gyenge vagy ahhoz, hogy én erősnek tűnjek. Ha megfenyegetlek és látom, érzem a rettegésed, az visszaigazol engem, hogy erős és támadhatatlan vagyok. Holott segítségre szoruló, elveszett törpe vagyok.”

Ez számomra minden, csak nem erő, tartás, öntudat, önkontroll, amit elvárok attól, akivel egyáltalán szóba állok. Ha én meg tudom tenni, ő is meg tudja tenni, máskülönben nem vagyunk egy súlycsoportban és nem az én emberem. Oldja és foglalkozzon vele más. 

Arról nem beszélve, hogyha valaki iránt ilyen mértékű agresszív féltékenységet érez valaki, meg kellene nézni, ő milyen okokat ad arra, hogy a párja beengedjen harmadik felet a szellemi- és testi közösségükbe, szövetségükbe. Ha esetleg ő a balfék, miért fenyegeti erőszakkal a másikat és miért nem a saját fejét húzza a popsijába, ugyebár. Teljesen normális módon egy ilyen rettegő, gonosz törpére egy nem áldozat-típusú ember azt fogja mondani, hogy szevasz, van jobb is, kezeltesd magad.

Abstract: Tudjuk, hogy vannak kóros féltékenykedők, akiknek tök mindegy, mit csinálsz, tehát beszélhetünk szélsőségekről avagy kivételekről, de akkor ott meg az a kérdés merül fel, mi a lóf@szt csinálunk mellette.

A tágabb környezetemben látom, hogy akár érzelmi stabilitás hiányában, akár emberismeret vagy belső eszközök hiányából fakadóan, kényszerből sokan nem tudják megtenni, hogy jól válasszanak vagy ha ez besikerül, akkor legalább még időben nemet mondjanak. De általánosságban elmondható, hogy olyanokra tudnak az ilyen sérült energia vámpírok rászállni, akiken lehet élősködni, tehát ők maguk is sérültek. 

És ez nem jó. Nagyon nem jó. Egymás vérét szívják a szerelem vagy a vonzalom jegyében. Megéri?

Végülis, személyiséget mindenképpen fejleszt vagy így vagy úgy, de mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem a fájdalmas és elkerülhető utat választanák. Emberekről, magunkról, az életről úgy is lehet tanulni, ha nem megyünk benne tönkre. Egyetlen dolgot kell csak jól elsajátítani: határokat húzni, melyeket semmiféle átmeneti vonzalom nem tud felülírni. Mert önmagunk jólétét semmi sem írhatja felül. Legfőképpen az nem, aki a szeretet álarcában felhasznál minket. Mert egyszer úgyis vége lesz. Ha pedig mindent felteszel a másikra, semmid sem lesz.

Most ezt csak úgy.