Blog - felicity

nem keresni a nem létezőt
Bánt a fény, bántanak a zajok, a busz hirtelen fékezése, az éles kanyar, a hangosbemondó. “A következő megálló: Nyomda.” Ismerősen ismeretlen a mellettem összemosódó utcák képe, sokat változott a város az évek során amióta elköltöztem. A Sörpatika előtt már másik társaság dohányzik nevetgélve, a köröttük lévő zegzugos épületek összes rejtett sarkát ismerem. Úgy tartják, a világon bárkihez eljuthatsz négy másik emberen keresztül. Vajon ha megszólítanám a másik ülésen ülő bácsit, az hova...

A király meztelen
(Akiről az írás szól, legjobb tudomásom szerint nem tagja semmilyen BDSM-közösségnek.) Van az az instant click. Ami nem tudod, hogy mitől van, csak van és hirtelen kerek tőle a világ. Pont ilyen voltál. Karizmatikus, vicces, megnyerő. Munkával kerestél meg, nemet akartam mondani, mert úgy éreztem, nem fér az életembe több munka… de tetszett, amilyen transzparensen kezeled a dolgokat. Tetszett, hogy vannak olyan ambícióid, amikben még segíteni is tudok - részemről ugyan ez bosszú volt...

Időzóna
Huh, rég volt már ilyen is. Íródik ez a blog most már harmadik napja de még...

Tökéletlen
Lányos zavaromban rossz irányba szállok fel a villamosra. Ráadásul az...

Balansz
Hajnalban felriadva kell néhány másodperc, míg az agyam összerakja az...

Tisztaság
Vannak napok, amikor nem vágyom többre, csak kevés csendességre: nem annyira...

Szerecsenmosdatás
TRIGGER WARNING: bántalmazó kapcsolat Reakcióblog, de az eredeti blog...

Kiüresedett
Ütemesen zakatol alattam a vonat, csendben suhan a táj mellettem. A fülemben halk zongoraszó; Liszt: Consolations No. 3, lento placido. Néha kiszúrom róka, ludak vagy vadnyúl elmosódó sziluettjét a távolban. Tizedmásodpercre csupán: egy töredék, apró és jelentéktelen szeletei a valóságnak. Épp olyan jelentéktelen, amilyen én voltam, vagyok és leszek az életedben. Se egy illat, se egy íz, se egy ütemnyi zene, se egy szín, se egy sóhaj, se egy összenézés, se egy félmosoly nem voltam. Nem...

Csak egy tánc volt
Nem kérdezel, csak felém nyújtod a kezed. Én sem kérdezek, csak a tiédbe teszem az enyémet és hagyom, hogy felhúzz az eddig kényelmes és biztonságot adó sarokból, ahol sátrat vertem. Sötét van, talán egy kicsit sötétebb is, mint ami komfortos volna, de épp itt, épp most jó így. Közelebb lépek, a tenyered már a lapockámon, az enyém a válladon jár, így várunk csendben néhány másodpercig. Az első ritmusokra a csípőddel elindulsz oldalra és viszel magaddal engem is. Aztán elengedsz, hagysz nekem...

Tíz másodperc BDSM
Sok-sok éve történt velem, mikor még rettenetesen gyerekcipőben járt a...

Miféle boszorkányság ez?
Utolsó nap. Ülök csöndben a helyemen, néha emberek jönnek-mennek körülöttem....