Egy fiktív SM randi (part III.)

A puncidra csaptam egyet, majd a farkam a szádba nyomtam és dugni kezdtem. Mélyen és vadul, hogy a nyálad és a könnyed is kicsordult. Keményen szopattalak, miközben hol a csiklód maszíroztam, hol a puncidra csaptam, hol durván ujjaztalak. Majdnem elélveztem, de még játszani akartam veled.
…
Ezt nem fogom leírni senkinek!
…
Mikor már nem bírtam tovább, a lábaid közé helyezkedtem, a nyakad leszorítottam az ágyra, föléd hajoltam. Moccanni sem bírtál a köteleidtől. A másik kezemmel megszorítottam az állad és arcon köptelek, mint egy ribancot. Felpofoztalak. Tudtam jól, hogy ettől elkezdesz vergődni, fújtatni. De megtettem. És élveztem! Tövig hatoltam beléd és kúrni kezdtelek. Vadul, mélyen szántottalak, miközben a nyakadnál fogva szorítottalak az ágyra. Néha a melledre csaptam egyet, néha az arcodra. Ettől kikötözve is akkorákat vonaglottál, hogy majd elélveztem. De imádtam. Hogy kiszolgáltatva fekszel előttem, és úgy játszom veled, ahogy csak akarok.
Amikor a sokadik pofontól kicsordult a könnyed, végig mosta a szemfestéked az arcodon, tudtam, hogy megtörtelek. Nem volt több dacolás, nem volt több „ezt soha többet”. Elértem a határt. Véged volt, és ettől akkorát élveztem, mint előtte még sosem.
Mámorító érzés volt utána eloldozni, magamhoz húzni, és pirkadatig ölelni, csókolni, gyengéden simogatni téged, míg végül egymás lélegzetét hallgatva aludtunk el a napkeltével.

A befejezés pont olyan rövid lett, mint az ismeretségünk. Szép volt, de sajnos nem tartott sokáig.

Már nem emlékszem a tekintetedre, ami akkor megőrjített.
Már nincs meg az a bizsergés, amitől ott, a kocsmában az asztalra vágtalak volna.

Csak az érzés maradt hátra, hogy nagyon akartam. Mindennél jobban! Mindent megtettem volna, hogy ne ennyi legyen, hogy elmondd, ami a lelked nyomja, ami miatt eredetileg találkoztunk.


A történetnek csak egy része fikció. Hogy melyik - az eleje, közepe, vége, a részletek, az érzések, a vágyak, a helyszín - az lényegtelen! A legfelemelőbb részét valóban átéltem és mámorító volt!