Darabok

Szóval ezek a darabok. Még Máté Péter is otthagyott egy darabot a szívéből ugye. Ottmaradnak a darabjaink másban, miként belőlük is bennünk maradnak a darabjaik. Ezekből a darabokból épül fel az ember tudata, ezekből az emlékcsomagokból, a sok egyéb emlékcsomag mellett, mint például a spenót íze. Anyámé és az iskolai menzáé, talán valahol jól csinálták és ez a kis információkupac jó emlékként van számon tartva és ezért szeretem ma a spenótot.

Lehetünk jó emlékek mi is és lehetnek mások is jó emlékek nekünk. És lehet, hogy gyökeresen másképp emlékszünk ugyanarra és lehet, hogy ma másképp emlékszünk ugyanarra, mint 10 év múlva. Pláne ha Te, meg én együtt éltük meg. Külön testben, külön tudattal. Lehet, hogy nekem ezek a darabok Belőled a madártejben úszó finom tojáshabdarabok, míg Neked az én darabom a belsőd metsző éles cserép. Tükörcserép, mert látod Magad benne. Torz tükör cserepe, talán most torzult el, talán 10 év múlva fog, talán fordítva, hiszen nem önmagában az idő teszi helyre a darabokat, hanem az annak során felgyülemlett új darabok. Némelyik kiszorul, rég meghalt által összefogdosott kép lesz, fekete-fehér, amin már őelőtte is mindenki meghalt régen. Némelyik pedig megfényesedik, a kopott szobákból fényes termek válnak, egyre hangosabban verik vissza az egykori öröm sikolyait egyre távolodó falai.

Tudni jó, ez az európai ember alapvetése. Nem bazdmeg, a jót jó tudni, a rosszat meg nem jó tudni, még ha kell is néha. A legtöbb meg egyenesen semleges. A tudás állapot. Tudatállapot. Mert ugye jó tudni, hogy a hatalmadban van valaki, ez jó darab. Finom, elolvad a szádban, szétterjed a testedben. Most képzeld el, amikor ugyanő már rég a másé és egy nagy pocak fölül néz vissza rád, amiben egy olyan emberi lény nő, akihez semmi közöd. Semmivé váltál egy pillanat alatt, vesztettél, minden jelentőséged elveszett a másik számára. Darabjaidat megemésztette, míg az ő darabja a szívedre ülő hideg kővé vált. Tudni szar.

Így épül fel a tudat, ez az örök változó, a sok cserélődő, folyton más nevet, színt, méretet kapó darab, a más darabjai. Némelyik főhelyre kerül, némelyik a tudatod alá csúszik szép lassan és úgy válik a részeddé, hogy már nem is emlékszel rá. Döbbent összenézés a Lidl-ben csütörtök délután. Megváltásod az a pillanat, amikor rájössz, hogy csak az a pillanat számít, apró pillanatfelvételek a teljes keresztmetszetről, néha csak egy bentszakadt lélegzettel nézett szitakötő a víz felett. Így haladunk valamennyien lassan afelé a biztos esemény felé, amikor ez a darabokkal túltömött zsák egyesek szerint kiömlik a semmibe, szétdurran az egész, mint egy szappanbuborék. Mások szerint meg éppen így, ezzel a darabösszességgel emelkedünk a felhők fölé, vagy süllyedünk a föld alá. Mi pedig reménykedjünk, hogy mégis volt valami értelme, hogy nagyobb egész részévé válnak ezek a darabok. Hogy minden darab a helyére kerül végül.