A barátságon innen és túl

Nekem sosem volt sok barátom, vallom, hogy a barátság nagyon szűk és nagyon exkluzív kör. Nagyon nehezen alakul ki és nagyon könnyen hullik szét. Férfi barátom nagyon kevés van, valahol ez egy olyan érzés, mint amikor egy nővel nagyon mélyre nyúltok egymásban, de aztán valamiért nem basztok mégsem soha. Itt jelesül és nyilvánvalóan azért, mert vegytiszta heterók vagytok mind a ketten.

De mégis más ez és ezt pontosan azok a nők bizonyítják, akikkel barátságban vagyok. Ők sincsenek sokan, de kivétel nélkül a négy betűhöz tapadnak... Ez már más tészta. Nagyon más. Van egy mondás, miszerint férfi és nő között csak utána lehet barátság, előtte nem. Sokáig én is ezt az elvet vallottam, de aztán volt sok olyan tapasztalás, ami mégis lerombolta ezt. Van olyan persze, ami megfelel ennek a mondásnak. Hosszú, szenvedélyes viszony és érzelemből rakott levélpiramis, bejárható szerelmi fészek, aminek egy csapásra lett vége, egyetlen mondat miatt és nézd: ma az egyik legjobb és legközelebbi barát, akivel mindent elmondhatunk egymásnak. De éppenhogy kivétel. Mert van olyan, akivel egyetlen nyelves csók is elég volt ahhoz, hogy tudjuk, soha nem lesz több. Pedig kurva jó nőnek/pasinak tartjuk egymást. És ma a legnagyobb titkaim őrzője, tudom, pedig nem beszélünk emiatt régóta. De mégis őrzi a titkot és őrizni is fogja és tudom, hogy ha elmúlik ez a helyzet, az lesz az első, hogy belülünk valahová, hogy be ne érjen a szánk. És lehet olyan, hogy évekig csak barátok vagyunk, megosztunk egymással minden titkot. De amikor szarban van a másik, amikor a nőiségében rázta meg valami igazságtalan inger, akkor jogos lehet ez a kérdés: megbasszalak? És rendberakom, ahogy kell, mert úgyamúgy kibaszott jó kúrás vagyunk egymásnak. Nincs gátlás, nincs tabu, ha egy nap is kell hozzá, hogy teljesen jóllakassam minden nyílását mindennel, amit csak adhatok és visszaadhassam a világnak és a céljainak. És hogy eszünkbe se jusson az az idő, amikor nekem kellett megbasznom. Hiszen barát vagyok és Ő a barátom. És persze van az, akivel mindent megtettünk, hogy barátok lehessünk, de nem sikerült... Egy ölelés és a levegő után kapkodunk, mert mi ketten soha nem lehetünk barátok, sosem lehetünk CSAK barátok.

Szóval bonyolult ez, bonyolultabb, mint hogy általános érvényű igazságokat lehessen ráerőszakolni. Valahol mindig felfeslik a szövet. És jó, hogy felfeslik, mert úgy tűnik ettől barát a barát: nem zavarja, ha kilóg alóla a segged.