Mesterhármas

Inspiráló blogbejegyzés született a BDSM-ben a tudás és a gyakorlat kéz a kézben járásának fontosságáról, nem lehet nem eléggé örülni ennek. Érdemes továbbgondolni.

Aki csak a gyakorlatot hangsúlyozza, az ugyan valóban fontos dologról beszél, de csak úgy, mikor az emberi test működését egyetlen szerv fontosságát hangsúlyozva akarjuk leírni. Mint egy XVIII. századi természettudós, persze a klasszicista cizelláltság hiánya mellett, sőt. A karok, a lábak, az idegek és a genitáliák fontossága ez, a puszta idegrendszeren és gerincvelőn át való megközelítés ez, maximálisan kihagyva az agyat. Szeretném gondolni, hogy nem vagyok egyedül akkor, amikor azt mondom: a BDSM nem pusztán egy zsigeri, állatias játék, hanem sokkal több annál. Értő tudás nélkül ez megreked egy szinten, még ha az a szint kielégítő is sokak számára, no persze nem egy szapioszexuálisnak. De gyakorlatra legalább bárki szert tehet, erre sok példát látni.

Ám ugyanúgy nem elegendő a tudás sem önmagában. Itt már megtaláltuk az agyat is, de az önmagában és a megfelelő bekötések nélkül, no és persze test nélkül ez semmit sem ér. Csak a gyakorlatban kiérlelt, próbára tett és empirikusan igazolt tudás az igazi tudás, az a fajta tudás, aminek egynél több ember viszonylatában jelentősége van.

De még ez a kettő így együtt, még ez is kevés, nekem legalábbis kevés. Talán az agyat kell összekötni a szívvel, talán, és akkor jutunk el a harmadik faktorig. Ez pedig az érzék. Ez a megfoghatatlan és definiálhatatlan valami, ami néha a gyakorlat, vagy az elméleti háttér nélkül is biztos, de mégsem sérülést adó fogást eredményezi. Közelebb az intuícióhoz, mint a tudáshoz, Nem az érzékelés és nem is az érzékiség, bár mindkettőhöz köze van. Az a képesség, hogy ott találd el a dolgokat, ahol azokat kell, a négy betűn belül maradva mégis, mégpedig nem csak a saját négy betűdön, hanem a partnered négy betűjén belül. Se több, se kevesebb. Mégsem mérhető, holott azt tudjuk, hogy ebből sem jut mindenkinek ugyanaz a mennyiség és minőség, a természet (csakúgy, mint a tudást hordozó értelem és a gyakorlatot adó testrészek esetében) itt is igazságtalan volt. Nem mindenkinek van érzéke a BDSM valamely oldalához, sajnos sokszor épp ahhoz nem, amit választott. De hát autót sem tud mindenki vezetni. Kevesebben mindenesetre, mint ahányan vezetnek.

Szerény véleményem szerint ennek a három faktornak a megfelelő szintje tesz ki együtt például egy mestert is, olyasvalakit, akire szívesen bízza magát egy alárendelt. Persze érzék nélkül, szorgalommal valaki elégséges szintre tudja fejleszteni mind a tudását, mind a gyakorlatát. De valahol az ilyen ember tiszteletre méltóbb is, mint az, akinek már születése óta van valamije, amire kizárólag akar támaszkodni...