2020. 09. 08. 18:51 | Appeared: 1186x
Gyermekkorom meghatározó élménye volt a Gyűrűk Ura, persze nem a belőle készült CGI-orgia, hanem az eredeti regény. A filmbe sok minden nem is fért bele ebből a remekműből, így többek között az enteket sem értheti meg igazán a filmnéző és bizony az sem kap helyet, hogy az entek szegények mind hímneműek. Voltak entasszonyok is, de azok elmentek réges-régen és az entek nem tudják, hogy hova (és miért), miként azt sem, hogy valaha visszajönnek-e. Mindenesetre azt sajnos tudjuk, hogy a regény végéig nem jönnek vissza.
Itt a pixin külön műfajnak nevezhetjük azt a fajta blogot, amikor egy "dom" azon kesereg, hogy nem talál partnert magának. Eddig mindig kiröhögtem ezeket az embereket, ez nem volt szép dolog részemről, de sosem értettem őket, hiszen jómagam bőséggel kiszedtem a számomra fontos tartalmat az oldalból és semmivel sem volt ehhez több eszközöm, mint nekik. De most egyre inkább jogosnak látnám, ha valaki ilyet írna... Fogynak a szubok kérem. No persze a számok szintjén nem annyira feltűnő, nem sokkal kevesebb a szubmisszív, vagy bizonytalan megjelölésű nők száma, de egyre szűkül mégis az átlagos férfi számára szóba jöhető partnerek köre.
Ha csak a pár évvel ezelőtti állapotokra is tekintünk vissza, nagyot változott ez a világ. Régebben sokkal többen voltak itt konkrét ismerkedési szándékkal, egész egyszerűen kerestek magunknak egy férfit D/S kapcsolat céljából, akivel el tudnak mélyedni egymasban. No, egyre inkább ez látszik eltűnni. Én ugyan nem keresek, megvan mindenkim, akire szükségem van, de kíváncsi emberként szívesen bonyolódom levelezésbe, nekem válaszolnak is a legtöbbször. Aztán persze lehet, hogy kincset találok, ami egypárszor már megesett velem, de most egész egyszerűen esélyét sem látom ennek. Azt hiszem az igazi kincseket én már megtaláltam itt, de mi lesz másokkal?
Ezek a változások nagyon sok okra vezethetőek vissza valószínűleg. Először is itt van ez a nyomorult COVID, direktben kimondva ritkaság ugyan, de feltételezem, hogy ez eleve osztja és nem is kevéssel osztja az ismerkedési hajlandóságot. Reális para, az is biztos és jogos is, ha valaki erre hivatkozva nem ismerkedik, bár akkor mások idejével sem kellene játszani. De nem csak erről van szó.
Megváltoztak és rossz irányban változtak meg az igények is talán. Egyrészt a pornó hatására külsőségesség szomorú módon rettenetesen eluralkodott, mintha sokan a Dávid-szobrok titkos lerakatára számítottak volna - persze méteres hímvesszővel. Tartalom? Kit érdekel? De ezzel már foglalkoztam, nem kívánok ezúttal sok szót pazarolni erre. Másrészt viszont a kommunikációs igények is egyre többeknél redukálódtak a hangoutsra, ami szerény véleményem szerint alkalmatlan a másik ember tényleges megismerésére. Sokkal több a kérészéletű reg, furcsa, megfejthetetlen motivációkkal. Megjelentek a botok is, lépten-nyomon beléjük BOTlik az ember. Sokkal több a speciális, netán elrugaszkodott igény. És valószínűleg az oldal belterjessége is kezd visszaütni. Sok az olyan, aki már csak blogolni, olvasni jár fel. Talán megtalálta, talán már el is vesztette, talán nem azt találta, amit várt és megégette magát. Sokakból dominát, vagy legalábbis switchet neveltek a nehéz kezű "domok". Egyébként is kezdem azt hinni, hogy már mindenki volt itt legalább kétszer regisztrálva, akinek bármilyen vonzalma van ehhez a világhoz.
Szóval nem irigylem azt a dominánst, aki komoly ismerkedési szándékkal van itt mostanság. Elmenni látszanak az entasszonyok. S hogy mikor térnek vissza, ki tudja... már ha visszatérnek egyáltalán.
Comments (12)
De naponta töltik be lányok a 18-at, nincs minden veszve... 😄
Alapvetően egyetértek veled, viszont kicsit gondolkodtam.
Tegyük fel. A BDSM egy alternatív világ, egy világ a világban. Mindenkinek aki megéli, ebben is van egy gyerek, serdülő és felnőttkora. Persze, az alany pszichoszociális fejlődése során már így is kialakult az egyénben minden, hiszen felnőttekről beszélünk.
Tehát, akiről beszélünk, az képes bízni, van akarata és szándékkal jön. Ugyanakkor, rendelkezik kételyekkel és szégyenérzettel is, van bűntudata esetleg komplexusai, de ami a legfontosabb, van már kialakult identitása is. És mindez döntően a külvilágban ragadt rá, vagyis az alapján döntötte el, ki is ő.
Na már most, felfedezi az új világot és jön az identitáskrízis. (mi van, ha nem az vagyok, akinek gondoltam magam? mi van, ha így nem fogadnának el? mi van, ha így elveszítek másokat? szégyellnem kell magam önmagam miatt? szégyellnem kell magam a vágyaim miatt?) ((nyilván nem kell.. csak az általánosban nem tanítanak önismeretet és a szexuális nevelés sem az óvodától kezdődik.. pedig legeslegkésőbb onnan kellene kezdeni.))
Mi van akkor, ha az emberekbe olyan mélyen beégett a külvilágban tapasztalható "el nem fogadás", hogy emiatt úgy érzik, még ebben a "szabad világban" meglévő anonim karakterüket is meg kell változtatni abban az esetben, ha az eddigi elképzelésükhöz képest "szerepidegen" vágyakat ismernek fel?
Éssss.. nem a külvilágra akarok ujjal mutogatni, mert nem kifogásgyártást szeretnék, szerintem is úgy a legegyszerűbb, ha szembenézünk a valósággal, de az ember, az mégis csak ember.
Ugyanakkor, lássuk be, a tolerancia még itt is csak egy felkapott szólam, nem pedig általános erény, tényleges elfogadás nincs, ez csak duma.
Elkanyarodtam, mi van akkor: B opció = taktika. (:D) (a bizonytalan kategória is taktika, szerintem..)
Szóval, taktika.. "ha nincs ló, jó a szamár is" elven, átmegy homokegyenest más kategóriába, mert azt feltételezi, ha őszintén felvállalná magát, akkor az a maradék szub is alapból kukázná, mondván: "Ez? Ilyen vágyakkal? Hát ez nem férfi.." (máris elkészült a dergader domina, akik leköp, kinevet, tudjam is én még mit csinál../és még nehéz kéz sem kellett hozzá:)/)
Az embernél általában az dominál, ami meghatározta az egyén pszichoszociális fejlődését. Nehéz levetni azt, amit fiatalon és "kint" szedett össze valaki, nagyon mélyről jön.. és még mélyebbre visz.
A sztereotípiák világa pedig határtalan és roppant káros.
Na, majd ha megtörtént a szexuális forradalom és nem a pornó által keltett elvárások dominálnak, akkor írok erről egy tanulmányt, ühhhm, úgy valamikor, 2137-ben. (kár hogy nem fogok addig élni. Pedig, addigra talán még az entasszonyok is visszatérnének..) :-)
Amíg én magam nem vagyok rendben, addig részemről hatalmas felelőtlenség lenne akár 1 emberrel is elhitetni, hogy bármi is lehet.
Kezdem magam az énközpontú reagálásaim miatt kissé nárcisztikusnak érezni:)).
Nagyon egyetértek Veled abban, hogy a hangouts nem alkalmas a normális kommunikációra, sokkal jobb a levelezés, a telefonálás, de a személyes találkozó a legcélravezetőbb.