2020. 09. 03. 13:36 | Appeared: 1080x
Minden konkrét dolgokról szóló vitának és veszekedésnek hálás lehet az ember és a közönség, ezeket azokhoz a lokális erdőtüzekhez tudom hasonlítani, amik nyomán a sok hamuvá vált növény megtermékenyíti a talajt, hogy ott az evolúció új, erősebb erdőt teremtsen. A viták is ilyenek: sok sok témát adnak a leült közhangulatnak. Sajnos néha van aki elveszti a fejét, de alapvetően hiszek a termékenyítő erőben és remélem, hogy a témáról lehet értelmesen, nem folyamatos kijelentő módban beszélgetni.
Nos, az elmúlt napokban sarkalatos véleményeket láthattunk arról, hogy aki szexuálisan szubmisszív, az az életét sem tudja irányítani és más területeken is könnyen dominálható. Mondanom sem kell, az én tapasztalataim és ezekből levont következtetéseim ennek a tételnek homlokegyenest ellentmondanak.
Kezdjük azzal a kijelentésssel, hogy ha valaki a minden területen gyenge szub fentiek szerinti képletének nem felel meg, az nyilván nem szub és szerepet játszik. Az én véleményem szerint viszont a szubmisszió alapvetően szexuális vágyakon alapul, amik köré viszont egy a külső világ által meghatározott fizikai valóság épül. Ez a világ a maga kihívásaival, benne velünk. Éppen ezért az intelligens egyén számára - amennyiben valaki életben akar maradni és személyiséggel rendelkező lény - a szubmisszió egy meghatározott személy felé csatornázott. Ebből ered a közhely, ami mint minden közhely nagyon is igaz: "nem vagyok mindenki szubja". Ne is legyen, egy dominánsnak nem a másé kell. A szubmisszió és a dominancia tehát jó esetben két ember viszonylatában értelmezhető. Ki kihez képest domináns, vagy szubmisszív. És mivel két ember adott privát hullámhosszán működik ez a D/S viszonyrendszer, irreálisnak tartom normális embertől azt az elvárást, hogy ennek a közös csatornának, hullámhossznak a híján elvárja a behódolást egy másik normális embertől. Hisz úr csak egy van. Nincsenek omnidomináns hímek, ellenállás mindig van és lesz. És minél magasabb szintű az ellenállás a nem kívánt dominálás felé, annál értékesebb az illető szubmissziója.
Én alapvetően tisztelem a szubmisszív embert, akár van vele működő csatornám, akár nincs. Sokkal több mindent bír ki és visel el, mint a domináns. Én például elviselem a fájdalmat, sokat kellett már, de soha nem kerestem és soha nem élveztem. Dominánsként lehetőség szerint végletekig kerülöm az alárendelt szerepet, amit egy szubmisszív keres, vállal és élvez. Soha nem tudnám önként más kezébe adni magam, ami pedig a szubság lényege. Igen, véleményem szerint a szubmisszióhoz kell egy olyan fajta erő, amivel én nem rendelkezem és ez az erő önmagában tiszteletet vált ki az emberből. Próbatételeik megkeményíthetik a szubokat, akár úgy is, mint egy kiképzés.
Ha szigorúan a nőknél maradok, akkor a legteljesebb a kép, hiszen velük van igazi tapasztalatom. Lehet, hogy csak az én választásaim ilyenek, csak rám jellemző, hogy többségében erős nőkkel volt dolgom. Vezetők, tulajdonosok is voltak köztük, olyanok, akikről senki nem sejti a világon, hogy ilyen szexuális vágyaik vannak, hiszen napközbeni magatartásuk egész más irányú. De mások is az életüket a kezükben tartó, kemény lányok voltak, olyanok, akik letették a magukét a világ asztalára. Nem voltak ők senki másnak szubmisszívek, sőt, elég keményen tudtak nemet mondani akárkinek. Szubmissziójuk csak afelé a férfi felé működött, akit választottak, aki felé ők maguk nyíltak meg. Ha pedig ez a közös csatorna eldugult, eltört, megdöbbentő erővel tudtak döntést hozni és szakítani. Némelyikükkel a mai napig jóban vagyok, követem az életüket és jó érzés, hogy közöm lehetett ezekhez az emberekhez. Feltételezem, hogy akikkel nem volt közös csatornám, akik nem engem választottak, ugyanígy élték meg saját szubságukat többségükben. Nyilván vannak kivételek, még az is lehet, hogy a kivételeket éppen én láttam. Tudom, hogy van olyan, aki mástól várja az élete megoldását, de velük nem sok dolgom volt.
A férfiak? Nem ismerek szub férfiakat egy kivétellel. Csendes, jó lelkű srác, évtizedek óta ismerem. De nem húznám ki nála a gyufát, pontosan tudom, hogy nem maradna adósom. Hiszen ő is csak valaki felé szub. Itt is beszélgettem viszont már szub férfiakkal. Okos emberek voltak, de hát ez alap, egy bizonyos szint alatt szóba sem állok valakivel, legalábbis ha nem muszáj. És itt nem muszáj. De én úgy vettem észre, hogy akikkel én beszélgettem, nagyon is önérzetes és önálló véleménnyel rendelkező emberek voltak. Nyoma nem volt annak a lehetőségnek, hogy domináljam őket, nem mintha kerestem volna az alkalmat. Van még olyan szubmisszív férfi is itt, aki olyan kitartóan próbál ártani nekem tevőlegesen, olyan gyűlölettel, amit ritkán látni.
Nem, nem gyengék ezek a szubok Barátaim, nagyon nem. Ha ezt hisszük, annak nagy pofára esés lehet a vége. Lehet, hogy ezt hisszük, mert a valódi dominanciától is oly messze eső gőg és az önhittség ezt hiteti el velünk, de a szemünk biztosan csukva van.
Comments (0)