A vonal mentén

Sokszor elhangzott már a kérdés, hogy milyen nőt keresek, milyen nő az, aki megfog. Mindannyiszor elgondolkodom, de mindannyiszor arra jutok, hogy nincs típusom, így azon kívül, hogy valaki a saját típusán belül, vagy annak meghaladásával legyen szép és ne csak kívül szép, esetleg legyen akkora egyéniség, hogy még csak bárhová is besorolhatatlanul legyen szép, nem tudok okosat mondani. Ezzel meg senki sincs beljebb, hiszen mindenki saját paramétereit szeretné visszahallani a válaszban. De van valami, amiről mégis mindig felismertem azt, akit kerestem. Vagy ha nem kerestem éppen, akkor sem tudtam kihagyni. Ezt nem tudom szavakkal kifejezni, ezért megkísérlem körbeírni, talán lesz aki ráismer erre az érzésre, amire azt mondhatja az ember: igen, ezt kerestem. Őt!

Pár szavas kommunikációval indul, de mindig, mindig több lesz. Nem feltétlenül karakterszámban, hanem sokkal inkább jelentésében, mondanivalójában. Hiszen néha kevés szóval is lehet sokat mondani. Nincsenek nemek, kötekedések, nincs ellenállás, ha van valami, ami esetleg nem kóser abban, amit a másik írt, az sem számít, hiszen olyan emberre akadtál, aki az egészet nézi, a nagy egészedet és pontosan ezért tudja, hogy ezek csak apró mellékvágányok és mindig van róluk visszaút. Puha ez az érzés, krémes, finom és jó illatú. A bizalom, szeretet, figyelem szálaival átszőtt kommunikáció, egyre szélesedő tölcsér. Mikor nem tudtok rosszat mondani egymásnak, pedig gondolkodás nélkül folyik a kommunikáció, nincs játék, mondatok megfelelőre szerkesztése, csak úgy kiesnek a szavak és mégis mindig puhára. És ahogy szélesedik a tölcsér ezzel a sok-sok jó helyre ment és a tölcsér falába szilárdan beépült információval, rájössz, hogy ő nem fél tőled, nincsenek fenntartásai. Téged akar, nem mást, érted, miattad van itt. Mintha egy vonal mentén mentél volna végig egy egyre biztosabb célig. Gyönyörű. Leírhatatlan érzés. És amikor meglátod személyesen, természetes, hogy a falhoz nyomod és kiszívod belőle a levegőt, akár köszönés helyett is, mert minden ezért volt. Milyen ritka, de milyen jó, hogy van... Hát ezt keresem.

Talán nagy zagyvaságnak tűnt, de azért remélem érted. És remélem azért, mert már érezted.