Ribanc

Micsoda pejoratív szó ez általában, mennyi sértődött arc követi. Pedig a mi rendszerünkben mennyire találó, izgató és ízes. Nem, nem az a ribanc, aki pénzért árulja magát, az a kurva. Lehet valaki csak egyvalaki ribanca, az a tépni, markolni, gyötörni és újra meg újra szétbaszni való kis gyönyörtárgya, aki ugyanúgy várja, hogy valakié legyen. Nő férfi erkölcsökkel? Néha igaz is lehet, de mégsem feltétlenül. A ribanc a helyzet teremtménye, az adott pillanaté és a Tied: vajon képes vagy-e belőle ribancot csinálni, a farkadat csöpögve és remegve váró szajhádat, aki alig várja, hogy mindenhol magába fogadjon. Aki a tenyered csattanását is úgy várja, mint hűséges kutya a simogatást és aki ugyanúgy simul a lábaidhoz. Ribancnak lenni állapot.

A ribanc nem feltétlenül a kikent, télen is miniben hergelő, feltűnő jelenség. Aki nem látja bennük, mögöttük a valóságot, sokszor hiába is keresi, nem fog rájuk akadni, hiába minden igyekezete. Mert a ribancok mindenütt ott vannak, ők a hús-vér, Téged körbevevő valóság. A gyermekeit iskolába vivő kötött sapkás, tisztesnek tűnő családanya. Az eladó a boltban, az előadó az asztal másik oldalán. A rendőrlány, a nővérke, a kalauz. Alkalmi útitársad, a szomszéd asztal társasága.

Mind mind ribanc, akár a Tied, akár valaki másé. Akár megtalálta akár nem, akár ráébredt, akár nem.

Haragszol a világra, mert ribancok vannak benne? Megsértődsz, mert leribancoztak? Mondok jobbat: ha Férfi vagy, ha igazán az vagy, teremtsd meg a magad ribancát. Ha pedig Nő vagy, ha igazán nő vagy, hagyd, hogy megteremtsenek mint ribancot.

(2014)