Lebegés

Felfekszem a vízre, a nagymedencében most kevesen vannak, aki akar, az kikerül. Nincs most értelme semmilyen mozdulatnak, nincs oka semmilyen érzelmi alapú reakciónak, egyáltalán semminek, ami energiát von el. Aki az életem sötét oldalán foglal helyet és fontos, most máshol van és sokáig lesz máshol, talán ott is marad örökre. Most a semmi van, azzal szívom tele a tüdőm, a vízen is az tart fent.

Sokan azt hiszik, hogy a semmi rossz. Kell a háttérzaj, hogy szóljon valami, legalább a rádió, hogy ne legyen csönd, csak hogy az ember ne maradhasson egyedül önmagával, hogy ne támadjon a démonsereg a semmi pajzsa mögül. Pedig a semmi jó, tisztít, gyógyít, ölel. Van mit nemérezni, jól jön ez a nagy marék semmi. Lélegezni, enni, inni, szarni, hugyozni és strandolni. Lebegni, tudod Te.

Jó ez a strand, a semmi a valami látszata alól támad, tulajdonképpen alattomosan és sunyin. Tele van jó nővel, a kis tiniribancok párosban bátran, a szüleik mellett felénken, még nem berögzött fejmozdulattal stírölik le a testem, nem úgy, mint ez a MILF itt, aki a kislányát szárítgatva próbálja megbecsülni mekkora lehet a farkam. Néhányan tehát már párba álltunk gondolatban, agyunk hátsó kamrájában is van egy öltözőkabin, olyan, mint ez itt, de abban kegyetlenül baszunk, félig vizes, napolajban tocsogó testtel, kicsit fájó bőrrel. De valójában persze mind tudjuk, hogy nem fogunk baszni, nem, nem, megy szépen mindenki haza és legfeljebb pár napra őriz meg egy látványszilánkot abban a hátsó kamrában. Tudjuk, hogy még nem is szólhatunk egymáshoz, legfeljebb pár közömbös szót válthatunk, ami persze csak vágyfokozó, a megszólítás izgalmával, a várt megszólítottság meglepett örömével, nyakon öntve a kölcsönös vonzalom szószával, csakúgy, mint az a tocsogó hamburger ott a ketchuppal. Most az egyetlen testiség legfeljebb csak az lehet, hogy nagyot vizelünk a vízbe egymás mellett, de ez legalább cool. És ez így van jól, így van értelme. Mert valójában ez is a semmi része, ez is a valami ellentéte, örvendetes pillanat, melyről soha, senkinek nem kell számot adnod, csak van, nem fáj, elszáll és éppoly értelmetlen, mint valamennyiünk élete itt a strandon és azon túl.

Jó ez a semmi, élvezem, szeretem ahogyan a nap kihúzza az agyamat a szemgödrömön át, ahogy kiürülök és megszűnök létezni. Nem csinálok semmit, meg sem fulladok, hiszen akkor már csinálnék valamit.

Csak lebegek.