Az ismerkedés és kávékultúrája

(Egy friss bejegyzés ihletésére egy régi emlék. Sajnos pont most nem aktuális, talán a szerencsésebbeknek hétvégén egy vidéki kerthelyiségben... )

Mostanában a nagy nemismerkedés, beszélgetések és átértékelések korszakát élem és ilyenkor van az embernek kapacitása elmerengni a múlton, a jelenen és az őt körbevevő ingereken. És rá kellett jönnöm, hogy a szexualitás fókuszában az ismerkedés alfájaként és omegájaként egy sajátos élénkítő ital áll: a kávé. Roppant fontos a későbbiek szempontjából, hogy mostanság kiderült, én is tudok olyat csinálni, hogy valakivel, akit kedvelek innen leülök és CSAK egy kávét iszom meg vele és kurva jól elvagyunk.

Szeretjük ezt a keserű szart, mi tagadás, ami olyan, mint az alkohol, azon kívül, hogy mind a kettő nagy adoterheket nyög és alapvetően káros, gyermekeink sem értik miért isszuk ezeket, egészen addig, míg maguk is fel nem nőnek és elkezdik magukba tölteni e mérgeket. Vannak akik TÉNYLEG szeretik, keserűn, mint a valóság és vannak, akik tejjel-cukorral, hogy lemenjen. Kell már a napi anyagcserénkhez, a munkához, egyáltalán, hogy létezni tudjunk. De amihez igazán nélkülözhetetlen, az nemi életünk. Lásd, a netes ismerkedés világán kívül általában kevesebb a kávé, talizzunk, találkozzunk, fussunk össze, vacsorázzunk, menjünkel valahová, de itt kávé, kávé, kávé. És megint kávé. Habár egyike vagyok azoknak, akik nem egy levelet küldtek el azzal, hogy "ugyan basszunk már egyet", vagy legalább azt a nyomorult kávét igyuk meg inkább Nálad, akár utána is, ne pedig valami vadidegen helyen, alapjában véve én is mindig kávézni hívtam a Hölgyeket. Valódi célom persze az volt, hogy megtépjem Őket, mint ahogyan a Hölgyek is kivétel nélkül kávézni hívtak, de pár kérdés után nyíltan elismerték, kalkuláltak a baszással és tulajdonképpen Nekik is ez lenne a lényeg, nem a szerencsétlen kávé. Az ürügy. Perszepersze, az utolsó pont, ahol visszafordulhatunk, ez tiszta, egy kávezóból szabad a kijárás és hát ugye it egy állattal való találkozásra is fel kell készülni.

Ez a szegény kávé, ez az ürüggyé silányult jövedéki termék, élvezeti cikk, élénkítő, hát miért pont ő érdemelt meg ezt a sorsot? Lássuk csak, gondoljuk meg, mi lenne velünk a kávé nélkül Barátaim? Ha leállnának azok a szorgos barna kezek a szedésével, ha Brazíliára jégkorszak köszöntene, vagy hadba lépne ellenünk! A tea olyan béna, szegény kis bölcsészek, vagy olyan gimisek mennek teázókba, akiket nem szolgálnak ki a kocsmában. Vacsora... elnehezülten nem jó baszni, pedig ezzel mindig számolni kell, az emésztés pedig ilyenkor ellenség. Kocsma, alkohol? De uram, mit képzel, le akar itatni, hogy az erényeimre törjön?! Vagy teccőgecikőkóla? És még lehetne folytatni, az ürügyek metszéspontjában ott áll a kávé. Lehet súlyozni, hová hív, hová jön el velem, mit iszik, hogyan issza (tejjel a presszót, á, reményteli!), elkényeztetett picsa-e, rongyrázós barom-e, avagy csak egy igénytelen paraszt.

Ez a szegény kávé, ez a gombóccal a torokban kimondott dadogós kis kávé... "Te, figyu, izé, őőő, nem innál meg vvvvvelem egy kkkkávét?".... közben pulzus gyorsul, szív dobog, ájulás környékez és mikor megjön a válasz, hogy "hááát, izé, Neked mikor lenne jó?"... akkor végre jöhet a felszabadult adrenalinra rászabaduló endorfin-shot, végre ki lehet fújni a levegőt. A nirvána maga. A kávé.