Tisztelet(em)

Több érdekes beszélgetést folytattam a napokban, ami erősen rárímel eddigi tapasztalataimra itt a pixin. A beszélgetések azért voltak egymással összefüggők, mert egy része mindnek arról szólt, hogy milyen levelek érkeznek a férfiak részéről a nők részére és vajon miért nem kap a feladó választ. Soha.

A naturális részletektől szeretném megkímélni az olvasót, szerintem mindenki tudja miről van szó. Ugyancsak nem kívánok stilisztikai előadásokat tartani az "ezért ne küldj sablonlevelet" és a "ha már sablonlevelet küldesz, legalább erre figyelj" tárgykörökben. Nem tisztem kioktatni senkit, még ha nekem többnyire válaszolnak is a leveleimre a címzettek.

Inkább az ötlött fel (és itt visszaemlékszem egy-két gyöngyszemre, amit magam is láttam), hogy a levélírók jelentős részéből hiányzik a tisztelet. És itt nem szeretnék könnybe lábadt szemű böhmbácsis ódákat zengeni a nők tiszteletéről, valaki pusztán attól, hogy kettessel kezdődik a személyi száma, még nem lesz kivételes. De attól sem, hogy egyessel. Egyszerűen azt szeretném mondani, hogy ha valaki legalább az embernek kijáró tiszteletet megadja egy levél megfogalmazása során, ha ténylegesen meg akar valakit személyében szólítani, akkor valószínűleg nagyobb eséllyel fog választ kapni. Szerény tapasztalat.

Bármilyen banális ez, sokak számára tudom, hogy nem esett le még: a nő is ember. Ha nem veszed tudomásul, bámulhatod az üres bejövő postád. Ilyen egyszerű ez Barátaim.