Fizetséged (emlék)

Blogs » Blog - exIM » Fizetséged (emlék)
exIM - Master Budapest
Hibernated
2020. 04. 14. 17:02 | Appeared: 1238x
Megváltoztunk. Megváltoztál. Emlékszem, hogy amikor először kaptalak el, mennyire más volt az örömöd, mennyivel kevesebb. Persze, tudom, szinte gyerek vagy még, egy út kezdetén, csekély volt a merítés és az is iszapos. Élvezted akkor is, szeretted, de görccsel szeretted, nem tudtad még hogyan kell élvezni Magadban a férfit, nem tudtad, hogy a női öröm társas tevékenység eredménye, összmunka. Nem beszéltünk róla, de láttam, örömöd a szolgálatod öröme, hogy az orgazmus csak egy kis csiklóöröm, amit jutalomnak tekintesz. Mestere voltál már akkor az adásnak, de fájt már Neked a végén, rosszul fájt, hiszen akartad a női örömöt, csak nem tudtad még hogyan keresd és hol keresd, hiszen olyan sokáig voltál egyedül ezen az úton.

Sokat dolgoztam Rajtad, hogy megfizessem a szolgálatod, kitapintottam az érzékeny pontjaidat minden létező érzékemmel. Hiszen egy igazi úr nem csak elvesz, de fizet is. És amit adsz, az sokat ér nekem, mert mindent odaadsz és a minden egyetlen fizetsége, hogy mindent lerombolok és új világot adok Neked. Egy új világot, amit teljes egészében odaadhatsz nekem. Elpusztítottam tehát azt a világodat, ami csak az adhatásról szól, megépítettem az újat, kézen fogtalak és átvezettelek oda. Már itt vagy, a hirtelen táguló pupillák világában, a remegés, a kontrollálatlan sikolyok, az izzadt, nedves és kitörő örömöd világában. A zuhanás világában, mikor tudod, hogy a végén összetörten is ép emberként kelsz fel innen, erről az átizzadt ágyról, épebbként, mint valaha. A szemed sokkal szelídebb, mint volt, már nem ugrál, keres. Megtaláltad. Vigyorogsz. Vigyorgok.

Aljas vagyok, hogy fizetek Neked. Mert újonnan talált világod az én világom, én generáltam Neked és tőlem függ. Azért teremtettem, hogy elvegyem és tudod, hogy más nem képes ezt adni, mert már próbáltad, de mindig a régiben hagytak, csak azt akarták. De most otthon vagy új rabságodban, ahol már a mindenen túli mindent is elvehetem Tőled. Ám utunk életed fogytáig is szólhat, egyetlen reményed a szabadulásra, hogy rabságod fizetségeként egy újabb világot építek Neked. Egy szabad világot, ahol már más önző örömében is megtalálhatod a sajátodat.

Igyekezz hát.

Comments (0)


The comments are only available after login.






 
aaaaaaaaaaaa