Amikor először látod meg Önmagad

Sokszor basztalak már meg ezen az ágyon, sokféleképpen, néha inkább nevezhetjük nemi erőszaknak is ehelyett. Gyakran szemből és amikor a kéjtől lehunytad volna a szemed, én néha pofozva kényszerítettelek, hogy nyisd ki, hogy nézz a szemembe, hogy lásd Magad, nem csak a szembogaramban felcsillanó fizikai tükörképed, hanem a vágyak formájában is. Szeretem amikor így élvezel el, amikor szinte rászívod Magad a szememre és összehúzódsz alattam.

De most azt akarom, hogy mindent láss. Odafordítom a nagy szobatükröt az ágy felé, Téged is kutyusba állítalak, mértanilag pontosan vele szemben. Mögéd helyezkedek, Beléd nyomom a farkam és Te megfeszülsz, felkapod a fejed és meglátod Magad úgy, ahogyan még soha, hiszen pillanatainkból sok apró tükörkép-mozaikot őrizhetsz, de így, totálisan még nem szembesítettelek azzal, aki valójában vagy. Hiszen úgy van, ahogy mondtad, én ismerlek igazán Téged, én láttam még először azt aki vagy és én bontottalak ki, én formáltalak. Meglátod a karóba húzásod mimikáját, meglátod milyen, amikor a nyakadat fogom és én szabályozom a lélegzeted pár pillanatra, miközben kíméletlenül baszlak, meglátod milyen, mikor a popsidba nyomom a farkam. Látod lendülni a kezem a feneked felé, amikor a kezemet zablaként használva dugom a szádba miközben a kancám vagy. Most a csattanást kép előzi meg, most nem csak azonnali fizikai inger mindez.

És ha egy pillanatra is elalélva lebukna a fejed, mindig a hajadba markolok és hátrarántom, hogy lásd Magad, lásd ami lenni szerettél volna és amivé tettelek. És ekkor összefonódik a tekintetünk a tükörben és mindketten elélvezünk, mert nem vagyunk egyedül önmagunkban többé.