2020. 02. 07. 17:36 | Appeared: 1212x
Nem tudom miért ébredtem fel, a fő okot tudom, de a konkrétat nem. Te ugyanúgy itt szuszogsz mellettem az ágyban, ugyanazzal az ütemes lélegzettel szívod a levegőt a hónaljamból. Kis játékbabám, a hónom alá gyűrve, aki folyamatos izgalomban tart a szagával, az illatával, a dimenzióival, a felém sugárzó töretlen vágyával. Most is, ebben az ágyban is, a csak kicsit szürkülő ablak alatt is érzem ahogy megdagadok, hiába zúg a fejem és fáradt a testem az egész éjszaka tartó, minden erőnket felemésztő kegyetlen párzásunktól.
Kegyetlen, mert én is sajgok, lüktet és lángol a faszom, mert alig fér Beléd még az izgalmad tetőfokán is. Hiába a sok finom nedved, kegyetlen munka újra és újra ráhúzni a szűk hüvelyed. De újra és újra megkívantalak, az asztalon, a kanapén, a fotelben, aminek a karfájáról nyaltad le az utolsó odatévedt cseppet is. Hány mocskos szó hagyta el a számat, hány "ribanc", "mocsok", "kiskurva", mennyire igaz volt ott és akkor és mennyire távol van mégis attól, amit máskülönben tudok Rólad.
Lenyúlok a lábaid közé, imádom, hogy ilyen kényelmesen közel van Rajtad minden, hogy ilyen pici vagy és a karomat sem kell kiegyenesítenem. A puncid, ez a most szemérmesen visszahúzódó, még bimbós virág olyan forró, mint a kemence. Szinte hallom a pattogást, mint a túlmelegedett kályháét, ami most hül a hidegben. Ugyanúgy lüktet és sajog, mint a farkam, de amint hozzáérek és játszani kezdek vele, óvatosan és bőséges nyálazással szétválasztva a nagy-, aztán a kisajkakat, életre kel. Megváltozik a légzésed, már alfába kerültél, szétnyitod a lábaid. Látom, hogy fáj Neked kicsit, de Te szereted ha fáj kicsit és szereted ha Benned vagyok, kéjjel hozod meg az áldozatot, ahogy felkínálod Magad a félhomályban.
Magamra húzlak oldalról, igy erőszakolom Beléd a faszom, megint csak óvatosan lehet betolni a nedven, de így is annyira szorítasz, hogy már most el tudnék élvezni. Ütemesen mozogni kezdek Benned, a nyakadat a kezembe veszem és megszorítom, nem nagyon de annyira, hogy szó szerint kézbe vehessem a légzésedet. Picit meg is tágulsz, persze csak annyira, hogy szabadabban tudjak siklani odabent. A kezem közül a szádon át kiesett szabályozott nyögéseid még jobban begerjesztenek, Föléd kerekedek és tövig Beléd nyomom. Felsikoltasz kicsit, a méhed körbefog és így kezdelek baszni, csak az nem változott, hogy a nyakadat szorítom. Kezed a vállamon, ernyedten, hiszen most én vagyok itt az egyedüli erő és Te ezt élvezed, ezt a pokoli erőt, ami felébreszt az éjszaka közepén, hogy erőszakkal kitágítson és fájdalmasan megbasszon. Mert nekem is fáj, de élvezzük ezt a fájdalmas kéjt, élvezzük ezt a megmagyarázhatatlan reflexet, hogy a komfortzónánk legtávolabbi pontjain is feltételt nem tűrve basznunk kell.
Egyre jobban lüktet ez a tüzes kemence amely már csak védekezésként ontja a nedvet, ez a darab fájó hús, amibe újra és újra kést döfök. Sokáig tart, míg elélvezek, ez most nem az a zsinórátvágós, inkább technikai, hiszen már üres vagyok az egész napi szextől és nem célja, csak cigarettaszünete volt a hosszú folyamatosságnak. Mert most visszarogyunk a lepedőre és egymást gyengéden simogatva visszazuhanunk az alvásba. De ha besüt ide a nap, újra baszni fogunk, még fájdalmasabban, de ugyanilyen feltétlen örömmel, mint mindig mikor megérezzük egymást.
Comments (0)