2020. 01. 29. 18:00 | Appeared: 1350x
Pimasz vagy most, akaratos és flegma. Kis vigyor a szád sarkában persze és villog a szemed közben, tudom én, tudom miért csinálod. De csak vigyorgok, ám amikor harmadszor sem válaszolsz a kérdésemre és tettetett közönnyel az asztalon lévő tűzvédelmi szabályzatot kezded böngészni. Általában nem dőlök be az ilyen provokációknak, de most lépnem kell.
Mögéd lépek és keményen megfogom a kis tested. Már elhúznád a fejed, de most már nem lehet. Most már végig kell játszanod. A hajadba markolok és rámnyomom a fejed a betűkre.
- Olvasd!
Elhaló hangon kezded olvasni az általános ismereteket, de keményen csattan a tenyerem az alig nagyobb fenekeden.
- Hangosan!
Ércesebb hangra váltasz, közben szétlököm a lábaidat, hogy terpeszben állj. A tarkódba markolok, finoman a nyakadba harapok és játszani kezdek a punciddal. Egyre nedvesebb, már hallom, ahogy tocsog az ujjaim alatt és érzem ahogy megduzzadnak az ajkak, ontják a nedvet, szinte bugyog. Az ujjamat alaposan megforgatom benne és lenyalatom Veled, a következő az enyém, ám most, éppen a menekülési útvonal ismertetése előtt pihenhet a nyelved. Pofon, majd folytatnod kell, hangosan, határozottan, még a hangod sem remeghet, miközben a csiklóddal játszom és Te az élvezet hegyén táncolsz. Keményen foglak és Te csak olvasol és olvasol és a nyitott ablakon át besüt egy pici tavaszi napfény, aki pedig elmegy az ablak alatt, talán kicsit csodálkozik ezen a szokatlan felolvasáson... De hamar napirendre térhet, hiszen tavasz van és ilyenkor minden megtörténhet...
Comments (0)