A Nő öröme

Sokszor írok sikamlós témákról, a közös mocsokról, arról, ami valamennyiünk fejében jár. Szeretem a beszélgetés megfelelő pontján is előhúzni ezt a kártyát, tudván, hogy izgatja olvasómat, partneremet. Sok minden mást szűk marokkal mérek, de az örömmel sosem spóroltam, legyen az bárhonnan eredő, az én testem toldalékaitól, vagy saját kezétől. Nem valamiféle önző vágy vezet, hanem a női orgazmus szépsége, akár látom, akár nem, akár tudom konkrétan, akár nem. Akarom is, hogy aki megtisztel azzal, hogy elolvas, érezze úgy, hogy kapott valamit, talán csak pár percnyi örömöt, ha már mást nem adhattam neki.

Mert bizony nekem gyönyörű a kapkodó, vagy hosszan tartó magányos élvezetük is, ha látott már valaki magányosan maszturbáló nőt, aki nem tud a jelenlétünkről, az tudja miről beszélek. Konyhai széken, vagy szennyestartón ülve akár, otthoni pólóban, amin átüt a mellbimbója, a póló alatt, vagy felett végigsimogatja magát, elképzelve kezet, ami ezt helyette teszi, a férfi markát, ahogy értőn bánik vele, jobban, mint bármely hús-vér férfi tenné... Vagy csak visszaemlékezve egy jó kézre, valamire, ami a csendes önkielégítés pillanatában ismét az övé, holott talán már sosem lesz... Ahogyan szétválasztja a szeméremajkakat, hogy mutató- vagy középső ujja kikeresse azt a kicsi, megkeményedett pöcköt és egyre ritmikusabban, egyre gyorsulva, a magányos öröm nem színpadiasan nagy, nem látványos, hanem gyakorlott, kurta és céltudatos mozdulataival masszírozza, elképzelve ahogyan a férfi fölé hajol, ahogyan átveszi felette az irányítást, ahogy saját keze imitálja a hímét, ahogy elképzeli annak a húsrúdnak a dimenzióit... És az öröm maga, az az apró, finom remegő öröm, a csendes, az elfojtott, a halkan sikkanó, a méh és szája apró hullámaitól, rángásaitól kicsit felemelkedő... Az apró szégyen utána a gyors körbenézés, az ijedt gondolat, hogy mit kezdjen a sok elfecsérelt nedvvel, a riadt első körbenézés, vagy a beletörődött lassú, de azonnali felállás...

Pedig ha tudná mennyire szép ilyenkor, ha tudná mekkora öröm nekem is, ha véletlenül én adhattam neki. Hiszen a csillagokat női örömből verték és kell a fényük, hogy hazataláljak az éjszakában...