A BDSM nem egy tánc

Nehéz időszak ez és mégis oly könnyű. Nagyon is vagyok bizonyos értelemben, de nagyon nem vagyok máshogyan, a többségnek most csak így létezem. Hiszen rengeteget találtam, ami többé, vagy kevésbé ráragyogott valamennyire az Örök Fényességre, de aztán mindet el kellett pakolnom a "megvolt"-dobozba. Láttam, láttam ezt a fényt, fürödtem benne, majd a nagy túlterheléstől mindig kiégett ez a fénycső, de legalább nem csak pislogott, hanem égett. Most csak cigim parazsa mellett melegszem és a fénye mellett nézem a környezetem, de jó így most. Türelmesebbé tett ez az idő magammal és türelmetlenebbé a nem nekem való ingerekkel.

A semmi felszínén éppenhogy levegőt véve, majd újra alábukva sírva nevetek ezen a fenti világon. A beszélgetések egyre üresebbek, emberek arra nem veszik a fáradságot, hogy legalább megnézzék kivel elegyednek szóba. Persze erre részben lehet magyarázat az újrahasznosítottak, a kamuregesek és a trollok hada, de ezzel se jobb a képlet. Néha kedvem lenne röhögve felordítani: Te szerencsétlen, miért fosztod meg magad attól, hogy megismerj valakit, hogy odafigyelj rá ahelyett, hogy valami hamis képpel a fejedben, valami általam sosem értett álbüntit követelő álkacérság jegyében nekiállj nyelvészkedni, jogászkodni, vagy botcsinálta pszichológuskodni? De nem ordítok, szépen elköszönök, pókerarccal, jó szerencsét kívánva, hiszen bányász akarsz lenni, majd a szenet is hozod a felszínre. A felelősségem meg nekem is megvan, én rántottam meg a zsinórt, én álltam szóba veled valami jobb reményében.

Azt is mondhatnám: elszalasztod a lehetőséget, hogy kiszakadj magadból, hogy megtörténjen veled az, amiért idejöttél és amire a D/S-en kívül semmi más nem hozhat ki. Mert így lehet a kettőből egy, a figyelem, a bizalom és a tett háromszögében. A BDSM szex (tetszik vagy sem) és a szex kommunikáció. Kapcsolódási pontok, kompatibilitási tényezők halmaza, ami csak az egymás felé közeledéssel tapogatható ki. A szubmisszió nem valami homályos, vagy könyvből pontosan kimásolt kép a fejedben, amihez valami domgépet keresel, aki a te koreográfiádban megvalósítja ezt a képet, jól, vagy éppen szarul. Úgy olyan mint a Budapesti Látnok aki "éppenhogy van, majdnem hogy nincs, de sohasem pont az amire vártok". A szubmisszió figyelem és kommunikáció kezdettől fogva. Finom, lopakodó és mindig kedves, fürkésző beszélgetés és az öröm, hogy van valaki, akivel ezt lehet, akinek a kezére adhatod magad, akivel nincs kérdés, még az sem, hogy hogyan csináljam amit mondasz. És nem hagysz minket csalódni, mint ahogyan én sem hagyom magunkat csalódni, mert a dominancia csak a cselekvésekben inverze mindennek. Inkább a kezemet harapnám le, minthogy csalódj bennem.

De ezt te sosem fogod megtudni, mert hiányzott belőled a figyelem és elküldtelek a picsába, persze nem ezekkel a szavakkal. Az egyetlen, ahol hibáztam, hogy nem ezekkel a szavakkal.

A BDSM valaki ismerete, valakié, aki fontos, akit látsz, mert látszani akar neked. Nem unalom, nem unaloműző. Nem csak rólad szól, még ha végig te is vagy a képernyőn. A BDSM nem egy tánc.

(A bejegyzést alapjait tekintve négy éve írtam. De még felületes szemlélődés alapján is úgy nézem, ma talán még aktuálisabb.)