Az enyémnek lenni

Lassan egy hónapja akarsz az enyém lenni. Lassan egy hónapja kínozlak az emberek közt, nagyokat verve a seggedre és lassan egy hónapja négyszemközt. Még csak a szádat próbáltam, de tudom, hogy jó lesz, nagyon jó. Hiába vagy ilyen fiatal, arra születtél, hogy férfi kezében legyél.
- Te vagy a fééérfi... Uhh de férfi vagy... Te vagy a férfiállat.... - hányszor hallottam ezeket a szádból. És hányszor vágtalak pofon, hogy türelemre intselek. Még verni is olyan jó Téged...

- De mikooor? - nyávogsz megint itt a szaunában. Végignézek Rajtad a fekete egyrészesedben. Tőlem, az állattól bármikor lehetne, sosem mondtam Neked, hogy Te meg a nő vagy Te buja ringyó. A hófehér bőröddel, az izmos lábaddal, a bődületes melleiddel. Meg ez a kis felesleg a hasadon, még ez is jól áll Neked Te mocsok. Nyilván szétobbanok a gecitől ha csak odanézek, de akkor sem! Hol lenne a játékom akkor?
- Majd.
- De már nem bírom. Meghalooook!
- Életben maradsz.

Összeomlasz azzal a bizonyos színpadi hattyúhalállal, amiből olyan jó felébreszteni mindig egy nagy tenyeressel. Mint most is egy naggyal, hatalmasat csattan az izzadt combodon. Fürgén a lábaim elé térdelsz, csillog a halványkék szemed, torzan vigyorogsz.
- Legalább valamiiiit...
Végignézek Rajtad. Valamit mondani kell.
- Seggbe.

Szó nélkül kibuggyantod a faszomat és szopni kezded. Oahhh bazmeg, hogy szopsz, mennyire erre születtél. Egyedül azt nem bírod, ha a torkodba vágom, de néha azért jó így is fojtogatni. De azt, ahogy vákuummal veszel a nagy szádba, azt senki nem csinálja utánad.

Nagyon meleg van itt, ki innen! A hajadba markolok, felállítalak, elrakom a farkam, hiszen kint kamera van. Gyere csak át az aromába, üzemen kívül van, pont jó lesz! Lehúzom Rólad a dresszt, világítasz a sötétben. Hátulról húzlak magamhoz, markolom a melled, azt az izgalmas kis húst a hasadon, azokat az élveteg, húsos szeméremajkakat. A padra döntelek, Beléd nyúlok. Ilyen sincs még egy, ahogy ez az éhes szörnyeteg húz magába, a forró, nedves gyomrába. Kihúzom az ujjam, köpök rá még egy kicsit és a seggedet kezdem ezzel a síkos masszával tágítani. Ez is csak szippantja magába a kezem, leírhatatlan. Mozognom kell odabent!

Beléd nyomom lassan, de biztosan. Nincs akadás, mély döbbenetemre befogadsz és elnyelsz. Kúrni kezdelek azzal az iszonyatos nyomással odabent. És még mindig ez az ellenállhatatlan finom szívó érzés ami körbevesz, behúz tövig. Tágulsz, de csak épp annyira, hogy folyamatosan érezzelek, érezzem a végbeled selymes rugalmasságát. Nincsenek rossz szagok, minden olyan kibaszott jó itt ebben a fabörtönben. És Te is élvezed, nem, még nem orgazmussal, az majd később jön, máskor. De született ribancként nyögöd, vigyorgod végig a férfi örömét, a férfiét, akiért eddig könyörögtél.

Most nem fogom sokáig bírni. Nem akarom sokáig bírni. Belelövellek a seggedbe, érzem mi folyik ki belőlem és reked a segged fala és a makkom közt. A hajadba markolok és az alsó pad fölé guggoltatlak. Vigyorogsz miközben kifolyik Belőled oda a padra, vigyorogsz miközben felnyalod. Vigyorogva nézel a szemembe, mint aki megkapta azt, ami az övé. És marad is ez a néma vigyor, amíg a néptelen öltözőn és a köztereken át hazaviszlek.

- Holnap?
- Holnap nem.
- Akkor?
- Szerda. Otthon leszel?
- Peeeerszeeee!
- Felugrok jó?
- Okkké!
- Punciba, rendben? Sokáig.
Az ajtócsapódás után is a nekilóduló világ közepén maradsz, színpadiasan bólogatsz, a világ mégis a szemeid körül fordul és annak a vigyora körül, aki megkapja amit akart. És ekkor én is elröhögöm magam.