Rendelkezés

Meleg van,még az árnyékban is, ahogy itt várlak ezen a lakótelepi padon. Előbb jöttem, izgatott vagyok egy kicsit, mert hát rég nem láttalak. Egy éve is van már, akkor is csak egy ebéd volt, de az is már jóval túl a kiszabott időn. Hogy is tudnánk fejben eltávolodni, hiszen az az idő gyönyörű volt, mikor a kis kurvám voltál, sőt, mindig több annál. Nem csoda, hogy megmaradtunk egymás mértékegységeinek, nem csoda, hogy olyan nehéz ezek után másra, de olyan könnyű megint egymásra találni. Pár levél és megint itt varlak, dohányzom és várlak. Az izgatottság nem az élménnyel szembeni várakozásaimnak szól, mert tudom, hogy jó lesz. Veled mindig jó.

Megjössz, könnyedén lepkedsz, vidáman ringatod Magad, a napszemüveg alatti széles mosolyod ugyanazt veri vissza rám, amit én is érzek. A kis sortodban és trikódban maga vagy a tavasz a nyárban. Megölellek, megcsókollak, milyen mélyre kell hajolnom, de mennyire imádom ezt a mozdulatot! A lépcsőn fel már nem tudom megállni, hogy be ne nyúljak a sort alá, alulról tapintva ki a segged mozgás közben. Belecsípek, csendben felsóhajtasz.

Mikor az ajtó becsukódik, nem várok tovább. Ott, az előszobában rántok le Rólad mindent, a trikóval kezdem, hogy megfoghassam a melled, hogy összecsíphessem a bimbót és Te felszisszenve még jobban összekend a bugyid. Micsoda mellek, imádom, hogy szemre hatalmasak a 150 centidhez, de olyan jó megfogni őket, mert a valós méret átlagos. Híztál picit, de nem baj, kurva jól áll, gátlástalanul markolom a hasad, a derekad, miközben a falnak nyomlak és a másik kezemmel hátrahúzom a fejed a hajadnál fogva. Megcsókollak, aztán nyálat csorgatok a szádba, szükséged lesz most rá. A hajadnál fogva legugoltatlak, a hátadat a falnak vetve, nem mélyen, hogy az sliccből egyre jobban kidagadó faszom magasságában legyen a szád. Belenyomom a makkom, alig fér a szádba, látod hogy kellett ez a nyál, ha rendesen használni akarom? Fuldokolsz, de tudod, hogy nem hagylak megfulladni, túlságosan is kellesz ahhoz. Nem sokáig baszom így a szád, hiszen alig várom, hogy rendesen Benned legyek.

A hajadnál húzva felállítalak és lerántom a sortot az átázott tangával együtt. Meztelen vagy, a formás kis lábaid közé nyúlok, kicsit gugolnom is kell hozzá. Játszok ezzel a húsos szegélyű kis lyukkal, nem tágítom meg, mert sosem mondanék le arról a kéjes örömről, hogy a faszommal feszítselek meg. A másik kezem a nyakadon, csak tartalak, most nem szoŕitom meg. Elélvezel, pusztán a kezemtől, ó de jó lesz most!

Én is letépem az ingem, hagyom, hogy kigyönyörködd Magad bennem. Sokat ad nekem, hogy jobban tetszem Neked önmagamnál is.
- Ó ez a test! - sóhajtod, a hajadnál fogva húzom rá a szád a hasamra. Nyalogatsz, a hasamat, a mellkasomat ahogy fel-alá húzogatom a szád, érzem a kis, kemény nyelved. A hajadnál fogva vezetlek a nappalidba, a kanapéra térdeltetlek, nem húzzuk ki, a fejed a falnak nyomódik. Így, állva vezetem Beléd a faszom, ahhoz a máshoz nem hasonlítható lineáris, a méhnyakadig tartó szorítashoz, ami újabb vért pumpál belém. Szétkúrom ezt a szűk tömlőt, sikoltasz közben, nem egyszer, nem kétszer... ömlik rólunk a víz, a húsodba kapaszkodom, a fejed már lenyomtad a kanapéra oldalt, de felrántalak és fogom a melled a másik kezemmel, mennyire jó, hogy kényelmesen elérem!

A sokadik élvezésed után a segged veszem célba. Nyálazom, de kevés lesz ez, a síkosítót szerencsére kikeszítetted még reggel. Az a kis finom, nedves hűsség most jól is esik a szűk pinád gyötörte farkamnak. Ó hogy szereted ezt is, emlékszem az első döbbenetünkre, hogy oda is befér. Figyelemmel, de befér, itt nem vadulunk most még. Milliméterről milliméterre töröm az utat magam előtt, míg végre teljesen Beléd siklok. Baszom a segged, először finoman, majd egyre vadabbul, elélvezel ott is, a tested egyenesen próbálod tartani, hogy jobban befogadj. Nem sokáig bírom már, kirántom. Már sok lenne a szádig az út, a kanapé karfájának bőrhuzatára élvezek és odavezetem a fejed. A beteljesedett pillanatként nézem ahogy felnyalsz és lenyelsz onnan az utolsó cseppig a kis állatomként akit most megetettem végre.

.......

A teraszon ülök meztelenül, dohányzom. Odajössz hozzám, a trikót nem tudom miért vetted fel, hiszen az altested meztelen, a húsos pinád szemérmetlenül domborodik elő. Vizet hozol, hozzám bújsz, ölelgetlek, beszélgetünk, nyalakodunk, ilyenkor különösen finom, hogy akkora vagy állva, mint én ülve. A szemedbe nézek, megsimogatom az arcod.
- Megbaszlak megint, ha vége a ciginek, ugye tudod?
- Nem én rendelkezem a testemmel most, ugye tudod? - nézel vissza azzal a biggyesztett Mona Lisa-mosollyal. Milyen pici vagy és milyen kemény belül, milyen kitartó... és milyen okos hozzá... elmosolyodok. Szótlanul nézlek mosolyogva, miközben a hátralevő pár slukkot fogyasztom komótosan, egészen addig, amíg felállok és újra előbuggyantom a melled abból a trikóból.