Bútor jelentéssel

Valamelyik nap arra lettem figyelmes a Facebookon, hogy költözöl. Ennek jegyében néhány bútort is eladsz, egész jutányosan. Köztük ezt a fekete bőr kanapét, ezt a kényelmeset. Nem is kérsz érte sokat, ha lenne hova tennem, hát megvenném. Megvenném, mert jelentéssel bír számomra.

Ismerem ezt a kanapét, ott áll a szobában, az erkély szomszédságában. Emlékszel mennyit dugtalak ezen a fekete kanapén? A párnázatában talán örökre megmaradtak azok a mélyedések, amiket a testünk vájt. A térdünk főleg és a könyököd. A hátad. Talán beleivódott a verejtékünk is. Talán mindörökké megmarad az a kis folt, ahová élveztem és amit boldogan nyaltál fel.

Kényelmes volt ez a kanapé, kényelmes volt Neked és nekem. Arra gyártották, hogy az enyém legyél rajta, újra és újra. Most eladó. Belegondolok, ahogyan kényelmes lesz másnak, talán csak ül rajta, talán televíziót néz. De kívánom neki, hogy jelentse ugyanazt, hogy mindaz a kéj, amit magába szívott, neki is üzenjen, sugározza vissza rá öntudatlanul. És legyen boldog rajta ugyanúgy, mint mi voltunk.