Otthonom vagy

Más itt fent Veled, más érzés itt lenni, ebben a kis ékszerdobozban, ebben a pár négyzetméteres, magasban lebegő szigetre épült kuckóban. Jobb itt Veled, mint bárhol, jobb ide menekülni a tekintetek elől, amik folyamatosan falnak, miközben az emberek közt vagyunk. Persze, tudom élvezni azt is, vicces, ahogy minden férfi bámul Téged (néha a nők is), a múltkor valaki nekiment egy oszlopnak, emlékszel? De a legjobb ide menekülni Veled, itt kapaszkodni egymásba. Itt csak Te vagy és én.

Belépek az ajtón, megcsap az illatod, ami vegyül a friss tusoláséval. Csak a cipőmből lépek ki és máris az ajtóra kenlek, szagolgatlak, magamba szívlak, bekebelezlek az orromon keresztül. Lerángatom Rólad ezt a béna mackót, meg a pólót, ez nem az, amiben alszol, amit adtam Neked, mert kérted, hogy mindig Veled legyek, ez olyan ablakpucolós. Egy pillanat alatt meztelen vagy, csak egy zokni van Rajtad, mennyire édes, mennyire megható vagy így. Foglak, paskollak, gyűrlek. A farkamat fogod, hát tessék, kibontom Neked a sliccből, a szádba adom és a fejedet a falnak támasztva baszom azt a finom szádat.

Én is lerángatom magamról a civilizáció vékony kis hártyáját, már meztelen vagyok. Belemarkolok ebbe a selymes szőke tengerbe, felállítalak, meghajlítalak és Beléd nyomom a farkam, felnyögsz közben. Így baszlak, állva, így töltelek meg magammal. Csak sokára vezetlek az ágyhoz a hajadnál fogva, lenyomlak és folytatom. Szétkúrlak. Tépem a segged. Feszülök és Te rám feszülsz, folyamatosan kenve mégis az utamat, apró kis pulzálások, ahogy újabb és újabb jóízű nedvet permetezel a makkomra.

Szembefordítalak. Imádlak nézni, finoman, vagy durván a nyakadat fogni, vagy csak simán föléd magasodni. Most is így duglak, nézem, ahogy ki-be járok Benned. Nem, nem bírom tovább. Kirántom Belőled. Te felülsz és ültödben elkapva szopni kezdesz, majd nyeled a patakzó spermámat a csíkos zoknidban, míg én hang nélkül ordítok. Melléd rogyok, a fejed simogatom. Otthon vagyok, Veled.
Veled otthon vagyok.
Veled vagyok otthon.