Blog - exIM

Filter to this month: 2020. 05.

Nekem speciel a Lucz Gizi
Elkezdtem írni egy blogot, valami olyasmit, hogy van akinek nem főétel a rántott hús. Van akinek a tészta nem az. Van akinek nem autó a Trabant, mert nincs benne klíma és van akinek nem autó a Ferrari, mert nincs benne masszírozó ülés. Meg van akinek semmi sem jó. Az egésznek az lett volna a konklúziója, hogy ki nem szarja le ezeket, de aztán rájöttem menet közben, hogy én is leszarom, így nem fejeztem be a blogot. Aztán elgondolkodtam: ha valakinek valami nem az, közben van neki...

Utcai szemlélődés
Bizonyos kor felett és bizonyos objektívan meghatározható fizikai állapotokon túl kötelezni kellene a nőket a melltartó viselésére. Mégpedig törvényileg és kíméletlenül bírságolni. Azt mondják az újságok, hogy ez a ruhadarab a korona nagy áldozata, de azért mindennek van határa.

Telefoncsend
- Kérlek szólj majd rám, hogy kapcsoljam ki a telefonom, ha Veled vagyok. -...

Kúrópajtik és a D/S
Mindig visszaemlékszem a régi nagy családi ebédekre így vasárnaponként, amikor is a testvérek jókora füleseket kaptak az ilyen téren is egyenrangú csaladanyától és családfőtől, ha a másik tányérját és annak tartalmát nézegették. Arról nem is beszélve, ha az az átok kölyök hangosan beszólt a másiknak, sőt, némi fikát is belepöckölt a másik ételébe. Úgyhogy én is korán leszoktam az ilyesmiről, a magam tányérját nézem ebéd közben és csak arról is beszélek. Lélek nélkül nincs test sem, üres...

Mikortól Úr az úr
Engem is megihletett a téma, tisztelettel elfogadva mindenki megoldását, közreadom a magamét. Nem sokban különbözik a levezetés, az eredmény pedig ugyanannyi. Az úr latinul dominus. Azt jelenti, hogy valaki a ház (a domus) ura, egyben a háznépé is. Később már a császárok is viselték a címet, amíg pogányok voltak, istenek is voltak mellette (divinus), de miután a rómaiak az Egy Igaz Istenre találtak, a császárok is maradtak urak. A paraszti kultúrában pedig sohelyütt máig "Uram" a férfi a...

Az ócsárlás tilalma
A régi szép időkben a mesterek céhekbe verődtek. Volt céhe a vargáknak, fegyverkovácsoknak, a pékeknek és még sorolhatnám. Persze e céheknek szigorú szabályai voltak (nem úgy, mint ma, a "domoknak") a régi jó időkben szigorúan megbüntették azokat, akik más mesterek portékáját, vagy a másik mestert szidták a vásárlók előtt. Néha bizony visszasírja az ember a középkort, persze a pestist, meg a karóbahúzást azért kihagyná. Van helyette koronánk. El is képzelem, amikor valamilyen "dom" nyilván...