Bizalom

Blogs » Blog - Estrella » Bizalom
2015. 10. 10. 14:18 | Appeared: 1021x
Ez egy gyakran használt fogalom a bdsm-mel közelebbi kapcsolatba kerülők körében. A bizalom az az érzés, amikor meggyőződünk arról, hogy egy személy az elvárásainknak, elgondolásainknak megfelelően viselkedik. A kölcsönös bizalom pedig minden jó kapcsolat alapja. Ebben a hitemben a napokban ismét megerősített egy hasznos tapasztalat.

A alapszituáció a következő: domjelölt email-ben keresi meg a szubot. Állítólag már nincs fent az oldalon, mert "túl sok őrült levelet" kapott. Hm... És az ilyen őrülten pasira éhes személyektől egy férfi megijed? Mondjuk elhiszem neki, hogy törölte magát, hiszen úgyis mindegy, hány vasat tart a tűzben, nem szokásom féltékenykedni vagy nyomozni senki után. Viszont nem ma kezdtem, nem értem, mire jó ez a trükközés, de szemet hunyok felette. Néhány rövid, ám lényegre törő levélváltás után kiderül, hogy igencsak egy húron pendülünk. Ígéretes a pasi, nagyon szimpatikusan gondolkodik, ezért még azt is el tudom fogadni, hogy jónéhány évvel fiatalabb nálam. Viszonylag hamar eljutunk a következő lépésig, egy találka egyeztetéséig. Szerintem semmi bonyolult nincs egy első randiban. Csak egy közös időpont és helyszín kell hozzá, ami lehet akár egy kávézó, egy park, ahol néhány gondolatot cserélhet az ember, és némi közvetlen benyomást szerezhet a kiszemeltről. De úgy látszik, nem mindenkinek hasonló a véleménye. Az említett domjelölt sokkal inkább szeretett volna egy bérelt lakásban találkozni kettesben (annak ellenére, hogy szingli?, a saját lakása nem jöhetett szóba), és meghitten egy üveg bor társaságában cseverészni, gondolom arra számítva, hogy talán már az első alkalommal többre is adódik majd alkalma. Ezen a ponton némi huzavonára kerül sor, hiszen vannak szabályok. Az egyik ilyen, hogy ismeretlen pasival nem megyünk lakásra egyedül, védtelenül, kiszolgáltatva, megelőzendő bármilyen kéretlen helyzetet, félreértést, rossz emléket. De nagyon jó a pasi, nem akarok túl akadékoskodó lenni, így hát engedek, legyen a lakás. Megadok neki néhány számot alkalmi lakásokhoz várva, hogy úriember módjára elintézi a foglalást. De úgy látszik, van, akinél a domság kizárja az úriemberként való viselkedést, azt, hogy előzékenyen, nőként bánjon a szubjelölttel. Szerinte a jövőben az ilyen feladatok a szubra tartoznak, szerintem pedig amíg nem vagyok a szubja, addig nem kötelességem ezt megtenni. Itt úgy tűnik, végleg elakadunk. A búcsú után néhány nappal még próbálkozik alkudozni, hogy ha intézem én a foglalást, akkor így vagy úgy, de ez már komolytalan nekem.

Eme történet kapcsán ismét felmerült bennem több kérdés. Meg kell-e a szubnak előlegeznie a bizalmat egy ismeretlen felé, vagy előbb a domnak kell "bizonyítania", hogy megbízható, tehát a szub nyugodt lélekkel adhatja a kezébe magát? Miért gondolják egyesek, hogy dom pozícióban nem szabad nőként bánni a szubbal, udvariasan, tapintatosan, gálánsan közeledni felé? Nem hiszem, hogy ez a viselkedés bárki tekintélyét csorbítaná, sőt, sokkal inkább férfias gesztusként értékelem és mindig plusz pont a szememben. Egy alá-, fölérendeltségi kapcsolatban csak a szubnak kell engednie? Hiszem, hogy az ilyen kapcsolat is tud közös együttműködésen alapulni, kifejezett kényszertől mentesen, ahol a dom ugyanúgy megkaphat mindent akkor is, ha nem kiskakas módjára bizonygatja felsőbbrendűségét.

A tanulság talán csak annyi, hogy még egy túlszéphogyizgazlegyen pasiért sem érdemes feladni az elveinket, mert akkor már nem is olyan szép. Sajnálni pedig végképp nem szabad, hogy elengedtük, hiszen ha már az elején kettős érzésekkel harcolunk, mi lesz később?

Comments (1)


Deleted user
#158058 | 2015. 10. 10. 20:58
Nagyon jó és tanulságos írás. Én is így vagyok, hogy próbálok szemet hunyni a "furcsaságok" előtt, ha nagyon egy húron pendülünk, pedig a lelkem mélyén én is sejtem, hogy itt valami gáz van.

Teljesen igazad van, a női szub, az először nő és aztán szub. A férfinek nőként kell vele bánnia, amíg nem adja meg magát, addig mindenképpen, de mondjuk szerintem utána is, hiszen a szub nem szűnik meg nő lenni a későbbiekben sem.

Abban is igazad van, hogy a foglalás mindenképpen férfi "munka" főleg, hogy ő erőltette volna, inkább örült volna, hogy te egyáltalán belementél akaratod ellenére.