Egy perc az Úrnő előtt

Szólnak, hogy az Úrnő vár a másik szobában. Tudom, az előbb kiérdemeltem, hogy a nyelvemmel érinthessem, nem várakoztathatom meg. Még soha nem láttam fehérnemű nélkül, ez lesz az első alkalom. Az ágyon fekve találom. Az öltözékét, a csodaszép fűzőjét és az elöl nyitott nadrágját magán hagyta, csak a bugyiját vette le. Elé térdelek, a lábai közé, és azon gondolkozom, vajon a simogathatom-e kézzel is. Úgy döntök, amíg nem kapok rá felhatalmazást, csak a számat használom. Miközben ajkaim közelednek felé, nézem a csupasz ölét, a formáját, színét. Annyira más, mint az enyém, mégis annyira hasonló. Lassan kinyújtom a nyelvem és éppen hogy csak finoman hozzáérintem a csiklójához. Puha, meleg, de így még nem érzem az ízét. Közelebb hajolok és lassan végigsimítom a nyelvemmel. Izgalmas íze van, szeretnék még belőle többet. Széthúzza nekem, egyre határozottabban nyalom, egyre mélyebben, aztán bátorságot merítek és elkezdem szívogatni finoman. Felszólít, hogy csináljam bátrabban. Engedelmesen folytatom, szeretném, ha kedvét lelné a szolgálatomban, ha gyönyört adhatnék neki. Behunyja a szemét, nagyon érzékinek találom így. Hallom a sóhaját, érzem, hogy élvezi az ajkaimat. Aztán letelik az időm, ellöki a fejem és szigorúan közli, hogy elég volt. Kicsit csalódott vagyok, mert épp csak kezdtem elmélyülni a feladatban. De talán majd máskor... talán lesz még rá alkalom...