Pajzán krónikák I.

Egy taxiban ülök az Urammal, suhanunk a langyos éjszakában izgalmas úti célunk felé. Már hetek óta terveztük ezt az estét, ami majdnem meghiúsult egy félórányi szívmegállást okozva nálam, de aztán mégis közbelépett az őrangyalom odafentről és elrendezte a dolgokat. Igen, most már minden rendben lesz, itt ülök mellette a hátsó ülésen szorosan hozzásimulva. Középre húz és szétterpeszti a combjaimat. Vonakodok, mert a felcsúszó bőr miniszoknya alatt csak combfix van rajtam és így ha akarna, bárki megláthatna, aki benéz a kocsiba. Szerencsére elég gyorsan megyünk és sötét beburkol minket az autó belsejében. A legjobb helyzetben a taxis van, akinek csak hátra kellene fordítania a fejét és kielégíthetné a -feltételezem- egyre jobban fokozódó kíváncsiságát. Uram finoman benyálazza az ujját és a combjaim közé nyúl. Isteni az érintése! Lassan köröz a legérzékenyebb pontomon, teljesen felizgulok tőle. Hozzá bújok, csókolom és halkan nyögdécselek. Lassan elveszítem az ellenállást és megadom magam.... már nem bánom, bárki megláthat, én eszméletlenül jól érzem magam ebben a ribanc szerepben. Amit teszek, azzal az Uram kedvében járok, és jelenleg ennél jobban semmit sem akarok. Kezeim elöl a szoknyám szélét markolják, nem merem elrejteni magam, mert tudom, hogy ő így szeretné. Ujja finoman simogat, az egész testem bizsereg. Egyre hangosabban nyögök, de ennek egyáltalán nem vagyok tudatában. Reménykedem, hogy sosem fogunk odaérni, hogy egész éjjel így kocsikázunk majd a városban. Persze ez a kívánságom nem hallgattatik meg. Odaérünk, moccanni sem tudok még. Uram fizeti a számlát, a taxis kicsit hátrafordul, én pedig ránézni sem merek, úgy szállok ki a kocsiból mielőtt még elsüllyednék szégyenemben. Mint később megtudtam, lesz mit mesélnie másnap....