2014. 08. 09. 21:18 | Appeared: 941x
Végre eljött az az állapot, amire már évek óta vártam: egyensúlyba kerültem. Önmagammal, a vágyaimmal és lehetőségeimmel. Nap mint nap keményen dolgozom rajta. Nem kevés munkába kerül, hogy úgy fogadjam el magam, amilyen vagyok, hiszen mások is ilyennek ismernek, szeretnek és fogadnak el. Ne akarjak mindig valami idealizált állapotot elérni, mert az már nem biztos, hogy én lennék.
Már nem bosszantom magam feleslegesen olyan dolgokon, amikre nem lehetek hatással. Próbálok a jó és a számomra hasznos dolgokra koncentrálni, hogy azokat vonzzam magamhoz.
Belefáradtam abba, hogy agyaljak és teóriákat állítsak fel, mi miért történik vagy nem történik. Elfogadom, hogy mindennek oka van. Még annak is, ha nem kellek valakinek. Minden negatív dolgon lehet nyerni... ha mást nem, hát tapasztalatot.
Lenyugodtam. Már nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos. Megtanultam, hogy nem szabad ölbe tett kézzel várni, hogy valami megtörténjen, hiszen mindenbe lehet beleszólásunk. Ha valaki kell, nem fogok várni, hogy ő kezdeményezzen. Ha valamit meg akarok tudni, megkérdezem. Tudom értelmezni a jeleket, már a nagyon kicsiket is, mint ahogy azt az utóbbi időben több példa is igazolta. Díjazom az őszinteséget és határozottságot. Tisztelem más idejét, nem lógok senki nyakán, és elvárom, hogy más is tisztelje az enyémet és ne csodálkozzon, ha a megbízhatatlanság első jelére lelépek vagy letiltom. Nincs második esély.
Megtanultam elengedni és nem sajnálni önmagam, amiért mások más utat választanak. Sőt még arra is képes lettem, hogy ebben támogassam őket.
Hogy boldog vagyok-e? Az bizonyos, hogy vannak dolgok, személyek, amelyekben és akikben így vagy úgy meg tudom találni a boldogságot. Szerencsére sok ilyen vesz körül és per pillanat ez elég is. Aztán már csak menni kell tovább ezen az úton...
Szóval most nem keresek aktívan, mert már találtam. Remélem, hogy ez nem csak egy átmeneti állapot, de már ezen sem filozofálok. Most pont jó így, ahogy van.
Comments (2)