Csak egy érintés

Én mindig is úgy gondoltam, hogy a BDSM-hez elég két ember. Lehet csűrni-csavarni még, hogy ez kéne, az kéne, de igazából van minden itthon vagy máshol, ami elég ehhez.

Legyen ez most egy érintés. Ehhez csak egyetlen dolog kell, a bizalom.

​Az emberi agy nem a csendre van tervezve. A tudat folyamatosan ingerekből építi fel a valóságot, több millió adatot dolgoz fel percről percre. Amikor ezek blokkolva vannak, a valóság elkezd megszűnni.

​Először a látás megfosztása történik. A szíve azonnal elkezd verni, az adrenalin elönti a vérét, az agy pedig azonnal elveszíti a külső információk nagy részét. Az agy próbál képeket létrehozni. A fókusz beszűkül. A külső tér megszűnik. Hangokat még hall.

Aztán amikor a hallás is megszűnik. Semmilyen hangból származó inger nem hatol be, a külvilág megszűnik. A hallás blokkolásával az agy elveszít szinte mindent, amivel érzékelhetne. Aa két legfontosabb érzékszerve blokkolva van. De még mindig van kiút, a mozgása még szabad, még tudna beszélni.

A végtagok rögzítésével megszűnik a szabad akarata, a mozgása teljesen blokkolva van. Amikor a test rájön, hogy a menekülési reflexek kivitelezhetetlenek, beáll a mentális átadás állapota.

Az agy nem tűri a vákuumot. A szája leragasztásával az utolsó lehetősége is megszűnik, már fogalma sincs, mit mondhatna, vagy lenne-e egyáltalán értelme. Már csak a szaglása marad meg neki, de azt nem megfosztani kell, hanem egy illattal hatni rá ami megnyugvást hoz számára, na meg lélegezni sem árt. Néma csend van, az illat elárasztja az agyát. A belső hangok egyre hangosabbá válnak. Elkezdi tisztán hallani a saját szívverését, a tüdejéből áramló levegőt.

Ebben az ingerszegény állapotban az agy egyetlen érintést is teljes extázisként él meg, az válik a teljes valóságává.

​Csak egy érintés.