Azért, mert az erdőben nincs képmutatás. Ott nincsenek kétszínű szempárok, amik bámulnak, és nincs senki, aki a hátad mögött suttogna. A fák között végre megszűnik az a kényszer, hogy folyamatosan megfelelj valamilyen társadalmi szerepnek, elvárásnak vagy egy másik embernek. Ha úgy tartja kedvem, egy szakadt farmerben, félmeztelenül sétálok, nincsenek mesterséges korlátok, nincsenek skatulyák.
De a szabadság a kényelmet sem adja ingyen, nem egy szálloda ahova besétalok és mindent kézhez kapok, és pont ez az, ami vonz. Az erdőben nem kapsz semmit készen, ott csakis és saját magadra számíthatsz. A természet nem fog megvédeni, nekem kell a saját magam javára fordítanom a környezetet. Ha fázok, fát vágok. Ha esik, kitalálok valamit, vagy élvezem az eső zaját. Ott nem kapok egy kész kaját, megkell csinálnom.
A levegő tiszta, a város hangja megszűnt, a fák zúgása és az állatok neszei, amik halkabbak, máskor egészen felerősödnek. Kifejezetten szeretem az estéket, amikor egy magamban ülök a tűz mellett. Ilyenkor, amikor becsukom a szemem, csak a fa ropogását hallom, meg a sötétből beszűrődő, ismeretlen zajokat. Talán pont a félelmet élvezem benne, azt a feszültséget, hogy a természet nem akar megalkudni velem.
A vágyam igazábol egy jurtában élni vagy valami ilyesmi.
Ki érti ezt?
https://youtu.be/8yl5Ppwpook?si=IiAPvynGpCfkDAZz
Comments (0)