A valódi szeretet nem kér, hanem ad !❤️

Csak úgy..., az elmúlt hónapok margójára, szösszenetként...

A valódi szeretet nem kér, – ad❤️

"A legtöbb ember nem azért lép kapcsolatba, hogy szeressen, hanem hogy meggyógyuljon.

Sokan nem azért érkeznek egy kapcsolódásba, hogy adjanak, hanem hogy begyógyítsák a sebeiket.

Nyitott, de mosoly mögé rejtett fájdalmakkal, kimondatlan félelmekkel, régi, mélyről jövő szükségletekkel érkeznek, és azzal a néma éhséggel, amely kívülről talán láthatatlan, de belülről halkan marcangolja a lelket.

Elhangzik a „szeretlek”, de a lélek sokszor valójában így kiált:

„Szeress te engem… mert én még nem tudom, hogyan kell.”

Így történik meg, hogy összetévesztjük a szeretetet a gyógyítással.

Az elfogadással.

Az illúzióval, hogy ha valaki elég szorosan ölel át, akkor majd eltűnnek belőlünk az ürességek és a régi hiányok.

De az igazság az, hogy más nem gyógyíthatja meg azt, amit mi magunk sem akarunk látni.

Más karjaiban nem tűnnek el a sebeink — legfeljebb egy időre elnémulnak.

Az érzelmileg éretlen emberek nem igazán szeretnek – ők kérnek.

Jelenlétet, figyelmet, biztonságot, vigasztalást.

Nem társat keresnek, hanem horgonyt.

Egy kikötőt, ahová megérkezhetnek a belső viharaikkal, fájdalmaikkal, elhagyatottságaikkal.

Pedig a kapcsolat nem kórház, nem ítélőszék, és nem is egy váróterem, ahol valaki majd “megment”.

A kapcsolat egy tánc.

És ahhoz, hogy valakivel táncolni tudj, előbb meg kell tanulnod saját lábadon állni.

Az igazi szeretet csak akkor születik meg, amikor már végigjártad saját magad belső útját.

Amikor te tartottad magad karban a nehéz éjszakákon.

Amikor megtanultad nem elhagyni saját magadat.

Amikor többé nem kevered össze a szükségleteket a szeretettel, és a félelmet a vággyal.

Mert akkor már nem kérsz.

Akkor adsz.

Nem kapaszkodsz.

Csak megérintesz.

Nem keresel helyet más szívében — mert már otthonra leltél a sajátodban.

Így hát ne siess, hogy másban keresd a szeretetet.

Keresd meg önmagadban.

Ne mástól várd, hogy teljessé tegyen.

Ne mástól várd a gyógyulást.

Válj te magad azzá a szeretetté, amire mindig is vágytál.

És amikor ezt a szeretetet már belül hordozod, akkor a szerelem nem megmenteni fog — hanem ünnepelni.

Két egész lélek fogja akkor egymás kezét — nem szükségből, hanem szabadságból.

Nem kapaszkodva, hanem szabadon, tisztán, tisztelettel és örömmel."