Nektek is szĂłl!
A csodĂĄk lĂ©teznek, csak soha ne add fel az ĂĄlmaidat, cĂ©ljaidat! S, igen... sokszor vĂĄrni kell a jĂłra, de hogyha hiszel Ă©s bĂzol önmagadban, akkor megĂ©rkezik. Olyan nincs, hogy a sors mindig csak elvesz, Ă©s nem ad semmit!
"A csend idejeâŠ
â amikor a szĂv mĂĄr kĂ©sz, de a tĂĄrs mĂ©g vĂĄrat magĂĄrađ
Vannak pillanatok, amikor minden a helyĂ©re kerĂŒl az Ă©letĂŒnkben â kivirĂĄgzik a hivatĂĄsunk, megtalĂĄljuk önmagunkban a bĂ©kĂ©t, tudjuk, kik vagyunk.
Ăs mĂ©gis⊠valami mĂ©g hiĂĄnyzik.
Egy kĂ©z, ami a kezĂŒnket keresi. Egy lĂ©lek, ami hazaĂ©r bennĂŒnk.
Sokan Ă©rezzĂŒk ilyenkor, hogy mĂĄr kĂ©szen ĂĄllnĂĄnk szeretni.
Mår tudnånk adni, mår nem kérnénk feltételeket.
MĂ©gis, a szerelem csak kĂ©slekedik, mint egy vonat, amit vĂĄrsz, de nem hallod mĂ©g a sĂpjĂĄt a tĂĄvolban.
Ăs persze, közben jönnek emberek:
Akik tĂșl gyorsan akarnak mindent.
Akik fĂ©lve közelĂtenek, majd mĂ©g gyorsabban tĂĄvolodnak.
Akik szeretnĂ©nek szeretni, de nem bĂrjĂĄk a te tisztasĂĄgod sĂșlyĂĄt.
Ăs ilyenkor könnyƱ azt hinni: âBennem van a hiba. Valami nem jĂł velem.â
De ez nem igaz.
Az igazsĂĄg az, hogy mĂĄr tĂșl magas a szĂved rezgĂ©se ahhoz, hogy letelepedj valami kevesebb mellett, mint amit megĂ©rdemelsz.
A rĂ©gi mintĂĄk, a rĂ©gi sebek mĂ©g nĂ©ha halkan szĂłlnak: âNe bĂzz! Ne engedj!â
Ăs a lelked mĂ©g tanulja, hogy a szeretet nem kĂ©r, nem könyörög, nem birtokol.
A szeretet megenged.
A szeretet hĂv â de nem rĂĄngat.
Tudd, hogy most nem el vagy késve.
Most Ă©rik benned az, amit kĂ©sĆbb egy mĂĄsik lĂ©lek is megĂ©rez majd: a biztonsĂĄgot, a melegsĂ©get, az otthont.
Aki most menekĂŒl tĆled, â sajĂĄt ĂĄrnyaitĂłl fut.
Aki most csak egy rĂ©szedet kĂvĂĄnja, nem a teljes szĂvedre vĂĄgyik.
Ăs aki nem lĂĄt tĂ©ged, az nem azĂ©rt nem lĂĄt, mert te nem vagy elĂ©g ragyogĂł â hanem mert mĂ©g nem tudja, hogyan kell nĂ©zni a lĂ©nyegbe.
Tarts ki a szĂvedben.
Tartsd meg magadban azt a csendes, tiszta teret, amit mĂĄr felĂ©pĂtettĂ©l.
Mert az igazi tårs nem keresgéli majd a szavaidban a vålaszt.
Nem fĂ©l majd a fĂ©nyedtĆl.
Nem håtrål meg attól, hogy te önmagad vagy.
Ć nem elvesz majd tĆled â hanem hozzĂĄd lĂ©p.
Nem hiĂĄnyt pĂłtol â hanem veled egyĂŒtt ĂŒnnepel.
Ăs tudod⊠az ilyen szerelem nem kĂ©r idĆpontot. Nem szĂłl elĆre.
Egyszer csak itt lesz.
Ăs akkor minden addigi csend Ă©rtelmet nyer.
Mert addig a csend nem volt ĂŒressĂ©g.
Csak helyet kĂ©szĂtett a csodĂĄnak."
Comments (0)