bárányka

Írtam már arról. hogy a romantikára való hajlam mennyire jól megfér a dominanciára való hajlammal.

Az én lelkemben most 3 szó van,ami megmelengeti a szívemet. Kettőt a szubjaimtól kaptam, a harmadik pedig az egyik legkedvesebb becézés, aminek története van. Nem az én történetem ugyan, de egy gyermek becézett így egy másikat, tudván, hogy együtt lesznek az örökkévalóságig.



"Melanthe maga a gyötrelem. Tényleg ezt gondolta még tegnap
is? Most rádöbbent, hogy Melanthe maga a kétség.

Melanthe miatt Thronos mindig is kételkedett a hitében.
Visszagondolt arra, amikor megpróbálta megmagyarázni a
varázslólánynak, amit érez iránta. Lanthe még csak kilencéves
volt, de máris megkérdőjelezte azt, amit Thronos abszolút
igazságnak tartott.

- Ha felnövünk, az enyém leszel, Lanthe.
A lány felpillantott a virágfüzérről, amit éppen font.
- Hogy lehetnék a tiéd, amikor saját magamé vagyok?
- A sorstól rendelt párom vagy. Tudod, hogy az mit jelent?
- A varázslóknál ilyen nem létezik - felelte Lanthe.
- De te az enyém leszel.
- Ez nem tűnik igazságosnak.
- Tényleg...?
- Inkább legyünk a legjobb barátok. Az igazságosabb."

K.C.: Égsötét