2019. 10. 31. 14:04 | Appeared: 1283x
tegnapi beszélgetés:
- Maradandó nyomokkal hogy állsz?
- Erre egy képpel tudok válaszolni.
- Rendben.
csuklótól felkarközépig hegesedő vágásnyomok...
- Magadnak csináltad?
- Igen.
- Szabad tudni miért?
- Unatkoztam.
- Csak úgy? Semmi halál?
- Dehogy. Az uncsi.
minő meglepő, ma ilyen könyvet olvasok. meleg fiú és az ikernővére, mindketten művészlelkek.
a világ minden színárnyalatában tobzódó gondolatok, félelem, fájdalom, hideg és meleg...kőből faragott és felhők fölött lebegő lelkek...azt hiszem, ma én is meghalok velük egy kicsit.
Comments (9)
Gondolatban legalábbis. Aki ilyen mint én aki ennyire bele tudja élni magát annak ez is jó.