hírnév

Milyen áron kell hősnek lenni? Megteremtetni hogy jobb, gyorsabb, ügyesebb, erősebb legyél, mint az átlag? Gyilkossá válni, mert arra alkalmasak a készségeid? Legyőzni a lelkiismeretedet, mert a világ ilyen körülötted? Mint egy robot, akit mindenki kihasznál, mindenki manipulál. Lényegtelen, hogy a szeretet vagy a haszonlesés okán, de nem nézik a lelkedet, fáj-e amit tesznek veled és amit ez miatt neked másokkal tenned kell. Dicsőségesen meghalni a semmiért, másokért, vagy dicstelenül élni?!

Ki mondja meg, mi a jó? Az utókor ismeri majd az embert, vagy csak a köré szőtt legendákat? Tudja-e vajon, milyen érés volt? Hát persze, hogy NEM!!! Csak azt tudja, amit tudni vél vagy akar.

Miközben én is hősöket teremtek gondolatban. Összekötöm a jót a gonoszsággal, az életet a halállal, de mivégre lesz? Lesz-e belőle példa az utókor számára, vagy csak egy pár órányi megnyugvás, felháborodás és izgalom? Példát mutat-e majd arra, miért ( és miért nem ) érdemes élni?

Az egyetlen dicsőség, amiben részem lesz az pár sornyi ajánlás, amiben homályosan-felismerhetetlenül ott leszek én, és a tudat, hogy az én fantáziám szüleménye az a bazdmeg és az utána következő „agyvihar”. Átlogikázott éjszakák, fantázia és „élet”.

Elég?!

Kell ennél több?!

Nem. :)