önbüntetés

Tapasztalatom szerint, minden valódi bdsm érdeklődés mögött ott van valamilyen meghatározó gyermekkori élmény. És az erre éplő későbbi tapasztalat. És a szexusban, a személyiség karakterében a bdsm fejlődési, vagy valamilyen újra megéléséi élmény. Feldolgozása egy választott rendszerben jóvá, örömtelivé tehető, régen rosszabbnak.

hm, teljesen még nem értem, csak azt, hogy két vásárló és betegség közt ezt nehéz:)
Szerintem az élvezet önmagában nem lesz terápiás hatású, már ha azt tartjuk terápiásnak, hogy az élete valamit javul azelőtthöz képest. A kompenzálás általában azt jelenti, hogy fenntart egy jelenlegi nem egyensúlybeli állapotot. Szóval szerintem a korai sérülés miatt fogékony, és ha csak ezt ismétli monoton módon, abból csak status quo lesz..

Szerintem is, ha ezt valaki komolyabban gondolja, akkor fontos. Lehet anélkül is, mint ahogy, ha már a drogot említettem, az alkalmi droghasználat lehet pozitív meg terápiás, de a rászokás és kényszer nem az. A "bedarál" ide jön be nekem, hogy már ártalmas, már rombol.
Különbséget tennék érett személyiség és önbecsülés között. Ha valaki érett, azt jelenti, hogy felnőtt módon tudja kezelni a dolgokat - nem ide-oda elragadtatva érzelmek által (de nem is azokat elfojtva, csak mindegyik megfelelően figyelembe véve). Ettől lehetnek nagy deficitjei és sérülései és hatalmas önbecsülési problémái, de ha azokat tudja kézben tartani és menedzselni, akkor nem lesz probléma. Ha ki van szolgáltatva a sérüléseinek, akkor lesz kiszámíthatatlan és akkor kell gondolkodni, hogy nem visz előre vágyainak korlátlan kielégülései utáni futkorászás.

A bdsmhez szerintem, hangsúlyozom szerintem, érett és egészséges önbecsülés, önismeret (psziché) ajánlott.
Különben, bedarálhat.

akikkel én találkoztam, mindnek más volt az indoka, de találkoztam már erősen kompenzáló egyénekkel, akik azt gondolták, lelkileg így tudnak gyógyulni, holott csak mélyebbre ásták magukat a nyomorukban és amikor nem azt kapták, amit vártak, akkor meglepődtek vagy megsértődtek...olyannal is találkoztam, aki felismerte, mit hibázott és megpróbált szakítani ezzel az életmóddal, mert rájött, hogy csak fájdalmat és bántást kapott elfogadás helyett. rá büszke vagyok! :)

Elnézésrt, csak két vásárló, és egy bal oldali homloklebenyt érintő agyvérzés közt próbáltam fogalmazni...

Úgy értem, az hogy ilyen sérülésből kifolyólag valaki élvezezét leli bdsmben, vagy a túlkompenzálás miatt élvezetet lenni benne, az az élvezet lenne a bdsm terápiás hatása?

Khm. A leírt szeretet sérülés, vagy a kompenzálást már maga a terápiás jellege lenne a bdsmnek?

Meg tudom érteni, aki a BDSM-et a szex egy formájának szeretné megtartani és szexuális kontextusba helyezve értelmezi. Én más lehetőséget is látok benne: önismeretet, terápiát, pszichológiai mechanizmust. Azért mondom lehetőség, mert nem kötelező, de aki lát benne valami pluszt, valami még többet, miért ne tehetné?
A konkrét kérdéshez: gyanakszom, hogy vannak olyan emberek, akiket talán a szüleik neveltek úgy, hogy nekik csak a büntetés tudja felidézni az (anyai) szeretet. Egyszóval, ha büntetik őket, abból érzik, hogy szeretve vannak. Ez elég kevés esetben tudatos, de valahol egy elfojtott csomagjuk okoz kielégülést és vágya erre. Ezért is kérik pontosan, hogy hogyan legyen, mert tudják, mi kell nekik. Nem állítom, hogy mindenkinek ilyen, ez csak egy lehetőség az ezer közül.. vagy ugye az életének más területin a túlzot dominanciát kompenzál. Szerintem nincs ezekkel gond, amíg nyíltan ki van mondva, hogy ez miről szól, és senki sem próbálja félrevezetni a másikat. A gond ott szokott kezdődni, ha játszmáznak, mást képzelnek bele, kimondatlan dolgok... mint ahogy bármilyen emberi kapcsolatban is ezek.
Hogy ez menyire hasznos: azt meg az dönti el mennyire tudatos benne. Ha elmegy a kedvenc fizetős dominájához és elkéri az adagját.. na az drog, amire rászokik, és csak az lesz a hatása, hogy jobban tudja vinni a hétköznapjait, és más, károsabb dolgokba való bekerülését esetleg gátolja. Ha tudatosan van benne és keresi azt, hogyan lehetne egy igazi emberi kapcsolat is valahogyan, az lesz előrevivő szerintem. Nem a tartalom számít, hanem a szándék.

Sokszor én is bízom benne, hogy egy-egy adatlapon csak markeringszöveget, erotikus fantálziálgatást olvasok... Sosem mertem fogadni...

Varnyu, pontosan. Ehhez az illetőnek nem is kell másik fél. Nélküle is elsanyargatja magát. Ha valaki szenvedni akar, akkor menjen ki eső után traktorral és boronával egy saras útra és kezdjen el kereket cserélni. Na az a szenvedés! :)

Nem pedig ha egy csinos nő fegyelmezni akarja.

Az ilyen emberek passzív szerepben is megmondják, hogy ők mire vágynak, vagyis megint csak az Ő elvárásaikról van szó, nem pedig a domináns fél vágyairól, ami ugyebár az egészet más kontextusba helyezi.

Ezt nem nevezném önbütetésnek sem, mert annak lehet a célja valami magasztos, önnevelés, melyből az illető főnixként kiemelkedik, hogy valamiben, valakinek jobb legyen.
Ez inkább önsanyargatás. De szerintem ezt is többen csak leírják, de nem egészen így gondolják. Kíváncsi lennék adott esetben mondjuk egy OWK táborban mit szólnának pár naphoz. :) A papír / képernyő elég sokat elbír... :)

a sport talán annyiban jobb, hogy csak annyit vár el tőled, amennyit magadtól adsz neki, és nem kényszerít bele olyan helyzetekbe, ami tovább rontja a lelked...

Az önbecsüléshiányt ezzel nem lehet leküzdeni, csak gerjeszteni... de a mártírtípusú embereknek pont erre van szüksége.

A sport talán jobb ?

A sport talán jobb ?

Még akkor sem, ha valaki pszichiáter diplomával a falán büntet.

még annyit: a BDSM sem összességében, sem részeiben nem pszichoterápia. bármennyire is próbálják páran annak beállitani

nem alkalmas. mert nem más az egész, mint egy önbüntető mechanizmus. ha valaki erre vágyik, hát szive joga. de oldja meg maga. és ne használja fel erre a BDSM-et, és főleg ne a másik felet