Használt ruhák

Volt egy időszak az életemben, amikor karcsú voltam. Családom szerint inkább gebe. :) Boldogan öltözködtem az éppen aktuális hangulatomnak megfelelően, ennek örömére rengeteg ruhám volt. Annyi, hogy színek szerint válogattam szét őket, bár előtte ilyet sosem tettem. Az első alkalom, mikor megkérdezte tőlem valaki, hogy nem sértene-e meg vele, ha adna nekem egy ruhát, ledöbbentett. Csak álltam és néztem hülyén, miért lenne az sértő, hogy valaki jó szándékból, az én hasznomra és örömömre, önként ad nekem valamit. Sokat jártam turkálókba is és nagyon élveztem, mikor a sok hozzám nem illő darab között felfedeztem azt, ami valóban illett hozzám. Halomban álltak azok, amik nem voltak jók rám, mert nem passzolt a méret, nem volt jó a szín, a fazon vagy csak a stílus, azokat félretettem. De! Amikor megláttam egy ruhát, amitől túlcsordult a szívem és elfogott az izgalom, mindig ezt mondtam: Nézd, látszik rajta, hogy az Enyém Akar Lenni!
A kedvencem, ami a képemen is van, szintén egy turkálós ruha. Soha nem éreztem azt, hogy valaki más eldobta, mert nem jó. Soha nem éreztem azt, hogy ettől "ő" vagy én kevesebbet érünk. Azt éreztem, hogy akarom, hogy jól esik hordani, hogy az enyém! Amiket félredobtam, azokkal nem lettem volna boldog, sem testben, sem lélekben, de amiket kiválasztottam, azokat megbecsülöm!