" szopok, nyalok, gombot varrok"

Szegény megboldogult nagymamám minden női fortélyra meg akart tanítani kislánykoromban.
Rövid úton rájött, hogy kudarcra ítélt kísérlet volt. Ő minden tudott, amit egy asszonynak tudnia kell: hímzés, varrás, kötés horgolás. Na és persze a kertészkedés, a zöldségek, a gyümölcsök és felhasználásuk, eltevésük. Nálam a tudás kimerül annyiban, hogy rájöttem: az articsókát locsolni kell és a félárnyékos helyet szereti, viszont szúr mint egy rohadt kaktusz. :)
Cserében viszont marha jól tudok betont keverni akár bikiniben is, bármit szét tudok szedni, igaz összerakni már sanszos, hogy nem. :)
Ma pl.: polcos szekrényt raktam össze. Lucifernek hála az összes csavar megszorult. Sem az akksis csavarozóval, sem a kézivel nem sikerült behajtanom, így kénytelen voltam férfi segítséget igénybe venni, bár jó érzéssel töltött el a tudat, hogy nem én vagyok a béna, mert az aranykezű uramat is megszopatta.
Utána nekiálltam felvarrni pár gombot, hogy a nőiesség vonalát is továbbvigyem. Mégis csak maradt bennem valami emlék, mert miután befűztem a cérnát megnyaltam az ujjam és a nyálas praclimat végighúztam rajta mielőtt megsodortam és csomót kötöttem rá.

Így a fent idézett örökbecsű mondás ismét érvényes rám! ;)