Vagyunk néhányan, akik úgy érezzük, hogy talán ez a mai, modern kori szerelem nem nekünk való.
Azt érezzük, hogy az agyunk egyszerűen képtelen befogadni, ezt a folyamatos bizonytalanságot, ami jellemzi az egészet. Nem tudjuk megérteni a játszmákat, a félreérthető és kétértelmű jeleket, jelzéseket, amikkel kommunikálnak felénk. A folytonos egymás tesztelgetését. Amiből sosem tudjuk biztosan, hogy ez vajon csak egy újabb szíven döfés lesz álruhában, vagy végre egy igazi szerelem.
Néhányan még azt érezzük, hogy a mély beszélgetéseket és érzelmeket követően nem oké eltűnés-előkerülés játéka. Mert a szívünk nem így működik.
Vagyunk még néhányan, akik képtelenek azonosulni azzal, hogy a boldog pillanatok után hirtelen kislisszolnak a hátsóajtón. Mi vagyunk azok, akik nem értik, hogy hogy kerültek ide, hogy mi is történik valójában.
Tényleg oda jutottunk, hogy félni kell? Tényleg ennyire eldobhatóvá váltunk mindannyian?
És mi vagyunk azok is, akik legbelül még reméljük, hogy egyszer találunk majd egy olyan szerelmet, ami ellenáll majd ennek a modern kori szerelemnek. Egy olyan szerelmet, ami tökéletes lehet még ebben a tökéletlen világban.
Comments (0)