Szerintetek létezik női, férfi barátság? Mindkét nem válaszára kíváncsi lennék.
Én hiszek benne, B szerint naiv vagyok. Nekem mindig is voltak női és férfi barátaim, szeretem, mert sokszor teljesen más perspektívát tudnak adni, sokszor kértem és kaptam tőlük tanácsot párkapcsolatal kapcsolatban.
Tényleg ha lenne rá mód, pasik ti lefeküdnétek női barátaitokkal és titkon csak ezért vagytok velünk jóban és álltok rendelkezésre, hátha egyszer bejuttok a bugyinkba?
Én nem ezt tapasztaltam. Nem vagyok szégyellős, tudnak róla, hogy épp mi újság velem szex téren, mi történt legujabb kalandom során, sose próbált senki rám mozdulni, pedig néhányan kaptak is volna esélyt, ha elég tökösek randira hívni.
Comments (10)
- vagy nagyon laza a barátság, ilyenkor nem kattognak egymáson
- vagy exekről van szó ahol a vonzalom már nem jön létre
De ez alkatfüggő; van, aki a másikban az embert látja először, és csak másodjára az általa kedvelt nemet.
És tovább bontanám ki: mi van a biszexuálisokkal? Az igazán azokkal, akik bármelyik nemmel tudnak szerelemben lenni. Akkor nekik nem lehetnének egyáltalán barátaik?
Volt már pár exem, akik keserű csalódást jelentettek. Nem azért, amit a kapcsolat alatt tettek, hanem azért, mert számukra a partner csak addig ember, amíg nedvesíti a bugyijuk - ha már elmúlt a rózsaszín köd, nem számít, ki volt, mit jót rosszat tett, el kell törölni az emlékét is. 30 év tapasztalatával azt látom, azok nem tudnak a másik nemmel barátságot kötni, akik nehezen látják az embert a másik nemben - pedig az ember, ha nő, ha férfi, elsősorban ember, nem egy hús vér szexjátékszer+igényszolgáltató gép.
A baráti társaságomban vannak hölgyek is soha nem jutott eszembe hogy átlépjük ezt a határt és bepróbálkozzak akár én akár Ők hogy a szex felé forduljon ez a kapcsolat. Az egyik ilyen hölgy ismerősöm/barátom egyszer amikor éppen dobta az aktuális barátja és otthon alaposan a pohár, vagy inkább az üveg fenekére nézett áthívott mert szarul érezte magát. Ápolgattam kicsit elsősorban lelkileg, aztán amikor már kicsit megnyugodott és jobban lett elaludt, magára hagytam. Nem használtam ki a lehetőséget, nem azért mert nem tetszett, vagy fából lettem volna - máskülönben sztem Ő azért is hívott át, hogy "bosszuljuk meg" a régi haverját aki dobta, én nem lettem volna képes rá - oda lett volna a barátság...
A másik példám: -A feleségemtől 2000-ben váltam el. Mindkettőnknek volt utána más az életében, aztán mind a ketten magányosan végeztük. Kb. 6-7 éve rendszeresen beszélgetünk, néha meglátogatom, ha kell segítek neki, de eszünkbe sem jut, hogy ezt az újonnan kialakult barátságot átlépjük.
A harmadik: alapvetően én úgy érzem, hogy rossz testbe születtem, tehát külsőleg ugyan férfi formában vagyok általában, de belül inkább nőnek érzem magam. Következésképpen ha én meglátok egy csinos nőt, nekem nem az jut róla eszembe, hogy milyen jó lenne vele szexelni, hanem irigykedve nézem az alakját, és a ruháját, a sminkjét, stb. Amikor teljesen csajosban vagyok az utcán, igyekszem beleolvadni az utca emberei, női közé. Nem szoktam kirívóan öltözködni, sminkelni és mozogni, hogy egy legyek a többi nő között. Nem állítom, hogy nem volt amikor utánam szóltak, fütyültek az utcán - őszintén jól esett, hogy jól sikerült az átváltozásom külsőleg, mert ugye mint mondtam belül már rég megtörtént... De például biztosan nem fogok szivárványos felvonulásokra járni, tüntetni az ilyen jogok mellett...
Hát röviden ennyit erről a témakörről és magamról.
Puszi nektek: Gisell
Amikor viszont minden nap találkoztok pl. munkahelyen, vagy minden nap egymással pofáztok, akkor az egyik fél előbb-utóbb elkezd többet érezni. Persze ilyenkor az ember még tudja magát hitegetni, hogy áh nem, nem is, de olyankor már magának is hazudik.
Hogy ki akar bekerülni, kinek a bugyijába, gatyájába, az attól függ, melyik fél tette a másikat a friend zone-ba. :)
Szerintem az ritka lehet, hogy ez kölcsönös és egyik fél sem akarja átlépni.
Demi