Az Ezeregyéjszaka kapuja – ahol a szolga nemcsak térdel, hanem alázattal tisztít

Azt mondják, az Ezeregyéjszaka meséi csupán mítoszok.

De mi van, ha a titkos vágyak valóban ott élnek a testünk mélyén?

Ha egy férfi letérdel, piros bugyiban, és azt suttogja: „Szeretnék a tiéd lenni…” – akkor már nincs visszaút.

Egy arab fiú kopogtatott nálam.

Nem volt rabszolga. Nem volt tapasztalt. Csak valaki, akiben lángolt egy elfojtott vágy.

Sissy akart lenni. Azt mondta, soha senkihez nem mert közel menni, de a lábam… a lábam elvarázsolta.

Mint Seherezádé meséiben, én sem siettem.

Nem téptem le róla a ruhát. Először csak térdelni tanítottam. Aztán kérni.

És amikor már remegett a nyelvével, finoman érintette a bokámat… tudtam, ő készen áll.

Csak a nyelv. Csak a láb.

Aztán lassan, combtő. Végül megengedtem… hogy a testem legszentebb helyét tisztítsa.

Nem erővel. Nem parancsszóra. Hanem úgy, ahogy egy hű kutya néz fel a Királynőjére – áhítattal, éhesen.

💫 A kis szolga most csak lépett be az első kapun… De amit még kapni fog, az nem mese lesz. Ha kíváncsi vagy, mit tett a lábam alatt, kattints hamarosan a folytatásra…